THEOPHILE GAUTIER
Dezső Kosztolányi translation
Theophile Gautier Tarbesban született, 1811 augusztus 31.-én. Festőnek készült. Párisban megismerkedett Victor Hugoval és a romantikusokkal együtt vívta meg az irodalom nagy csatáját. 1830-ban megjelentek első versei, amelyek formai tökélyükkel és merész, groteszk voltukkal magukra vonták a figyelmet. Utána nyomban polémiába bocsátkozik a romantikusokkal, a „Figaro“, majd a „Presse“ munkatársa lesz, sorban jelennek meg új könyvei, az összegyűjtött versei, azután a legfényesebb verseskönyve: Émaux et Camées. Sok érdekes úti rajzot, képzőművészeti bírálatot írt. A színpaddal kísérletezett, de jelentős sikere nem volt. 1872 október 22.-én halt meg Neuillyben.
Baudelaire, aki egész életében feltétlen hódolattal szólt róla, így ír Theophile Gautierről:
„A Szép szeretete által, e végtelen, termékeny, mindig megújhodó szeretet által Theophile Gautier olyan író, akinek érdeme új és egyszersmind egyedülálló. Hogy méltóan beszéljek arról a szerszámról, amelyet a Szép ez a szenvedélye oly jól használ, a stílusáról, hasonló eszközökkel kellene rendelkeznem, ugyanazzal a nyelvkinccsel, amelynek soha sincs híja, azzal a nagyszerű szótárral, amelynek lapjai egy égi fuvalomra mindig kinyílnak és a tiszta szót villantják fel, az egyetlen szót; végül a rend érzékével is kellene bírnom, amely minden vonatkozást és vesszőt a maga helyére rak és egyetlenegy árnyalatot sem ejt el.“
MUNKÁI. Verseskönyvei: Les poésies de Theophile Gautier 1830 és 1833. Az összegyűjtött versei 1845-ben jelentek meg. 1851-ben az Emaux et Camées.
IRODALOM. Vargha Gyula több versét fordította magyarra (Budapesti Szemle).
KÍNAI SZERELEM THEOPHILE GAUTIER Óh, asszonyom, nem önt szeretem én, De még a bájos Julia se bájol, Nem félek a fehér Opheliától És nem gyulok fel Laura szemén. A kedvesem ott él Kínába kinn; Agg szüleivel lakik ő nyugodtan Egy hosszú, vékony porcellántoronyban A Sárga-folyó zúgó partjain. Ferdült szemében álmodó szigor, Tenyérbe vágyik karcsú, könnyű lába, A bőre villog, mint rézfényű lámpa, Hosszúkás körme karmintól bíbor. Olykor kibukkan a fátyol alol, Fölötte csendbe csicsereg a fecske S ő minden este álmodón, repesve Barackvirágról, fűzfáról dalol.