EDMOND ROSTAND
Dezső Kosztolányi translation
Edmond Rostand 1868 április 1.-én született Marseilleben. Párisban tanult. Huszonkétéves korában jelenik meg első verseskönyve „Les Musardises“. 1890-ben megházasodik, elveszi Rosemonde Gérard-t, aki szintén verseket ír. Rostand mint lirikus ötletes, játékos, bravúros. Később ez a képessége, a verseinek szellemessége teszi népszerűvé drámáit és világhírűvé a nevét.
IRODALOM. Rostand-nak majdnem minden munkája le van fordítva: Kosztolányi Dezső: A két Pierrot, vagy a fehér vacsora, Telekes Béla: A regényesek, Benedek Marcel: A napkeleti királykisasszony, Telekes Béla: A szamariai asszony, Ábrányi Emil: Cyrano de Bergerac, Ábrányi Emil: A sasfiók. Rostand több lírai versét Ábrányi Emil fordította magyarra.
ÓDA A NAPHOZ EDMOND ROSTAND Te szárítod fel a síró fűszálat, S a levelet lepkévé bűvölöd. Ha a halódó szirmok szerte szállnak, És a pirénei szél végigzörög Roussillon mandulafái között. Imádlak Nap! Tűztenger, fényes álom, Ki ránk ragyogsz s a mézet érleled, Lángolsz a szalmakunyhón és virágon, Egészben élsz és szertefoszlol áldón, Mint a pazar anyai szeretet. Dalollak, ó fogadj el tűzi papnak, Ki égsz a teknőn, kék szappanhabon És néha, hogyha lángjaid lohadnak, Vörösen lobbansz ki egy csendes ablak Alázatos üvegjén elhalón! Te forgatod a sárga napraforgót S arany-öcsém, a tornyok kakasát, S ha a hárson titkos tüzed kibontod, Táncolnak arany árnyak, lenge pontok, Hogy tétován megáll a kósza láb. A mázos korsó sugaradba drága S az ázott rongy is büszke lobogó, Kazalokon ég csókod lanyha láza S kis húga, a kas lángol, mint a láva, S tüzes sisakja lánggal lobogó. Légy áldva a mezőn s elveszve árván A fű között, a kapucímeren, A gyík szemén, a hószín hattyú szárnyán, Ki tájakat pingálsz, mint a szivárvány S ki szende kézzel festesz csendesen. Sötét ikertestvéred, a bús árnyék, Mely messze nyúlik, hol tüzed fakad, Regéssé bűvöli, ami csodás, szép, S ha nincsen ő, minden szürkére válnék, Mert színes és ragyogó, mint magad. Imádlak Nap! Te vetsz a légbe rózsát, Bokrokba tündért s a víznek tüzet; Benned felistenül a roskadó ág. Ó Nap! te élet, ó szent Nap, te jóság, Koldus lenne a föld te nélküled.