HENRI RÉGNIER
Dezső Kosztolányi translation
Henri de Régnier 1864 december 24.-én született Honfleurben. Huszonegyéves korában már ismert költő. Társa a parnassieneknek és a szimbolistáknak, akik erős hatást gyakoroltak rá, de e hatáson átérzik eredeti egyénisége. Különösen Mallarmé-t tiszteli babonásan. A mestere később Heredia. 1896-ban elveszi Heredia leányát. Újabb verseiben eltávolodik régi ideáljaitól és a fényes, tiszta, egyszerű életet énekli. 1899-ben az akadémia megkoszorúzza egy verseskönyvét.
Minden modern folyóiratban találkozunk a nevével.
Régnier-ről szép szavakat ír Remy de Gourmond: „Az álom határozatlan árnyalatait jegyzi fel, tétova jelenéseket, futó cifrázatokat; egy mezítlen kezet, amely kissé meggörbedve a márványasztalra hajlik, egy gyümölcsöt, amely a szélben bólong és lehull, egy elhagyott tavat s ezek a semmiségek neki elegendők, a költemény kicsattan, tökéletesen és tisztán.“
MUNKÁI. Fontosabb verseskönyvei: Les Lendemains 1885 (A holnapok), Episodes 1888 (Epizódok), Le Passé vivant 1906 (Az elevenen mult).
IRODALOM. Több versét magyarra fordította Kún József (A Hét), Kállay Miklós.
NOCTURNE HENRI RÉGNIER Az est az orgonát mind letarolja, És hullanak az illatos csomók, Piciny virágok sírnak a nyomomba. A lelkem szomorú, szívem zokog. Fenn a tetőn galambok várakoznak, Turbékolásuk bánatos panasz És csőreikből hullanak a tollak. Szívemre titkos szenvedés havaz. A bús szökőkút lomha kedve éled. Alvó vizén remegnek a körök, Körötte megborzongnak a növények. Emlékek sírnak a szívem fölött. Az éj jön s szenvedést hoz, őrjítő bút: Nem fúj a szél, elhallgat a kis ér, Zengő ütemre sír, sír a szökőkút S az éjen át két nagy szemed kísér.