OSCAR WILDE
Dezső Kosztolányi translation
Oscar Wilde 1856 október 10.-én született Dublinban. Az ősei régi ír nemesek. Egyetemi tanulmányait Oxfordban végezte, a Magdalen-kollégiumban. 1876-ban feltűnt a „Ravenna“ című költeményével. 1879-ben Londonba ment. Itt a versei nagy zajt vertek. Az ósdi kritikusok támadták a merészségét, a puritánok a keresettségét, a fiatalok pedig benne látták a legnagyobb angol költőt, a jövő költőjét. 1881-ben Amerikába utazik. Hazajövet drámáival, könyveivel tündőklő sikereket arat, a társaság bálványa lesz, az „élet hercege“. Váltakozva él Londonban és Párisban. 1895-ben elítélik két évi fegyházra. A börtönben Krisztusról elmélkedik, a bibliát olvassa görögül, megtér. Mikor letelik a büntetése, betegen, meghízva, összetörten járkál Párisban. Sebastian Melmoth nevet veszi fel. Félévvel a börtönből való kiszabadulása után megírja „A readingi fegyház balladáját“, amelynek megjelenése irodalmi világszenzáció. Röviddel a halála előtt megvalósítja régi akaratát, a protestáns hitről áttér a katholikus hitre. 1900 november 30.-án egy párisi hotelban meghal.
Oscar Wilde versei nem teljesen reprezentálják egyéniségét. Tündöklők, finomak, arisztokratikus nippek ezek a versek, amelyeket egy artista csiszolt. Csak néha adja át magát egészen a versnek. Ilyenkor azonban ugyanaz a megdöbbentő művész, ugyanaz a költő, akit drámáiból és tanulmányaiból ismerünk.
MUNKÁI. A versei 1881-ben jelentek meg az Egyesült-Államokban, 1882-ben pedig újra nyomták a könyvét: „The poems of Oscar Wilde.“
OSCAR WILDE
IRODALOM. Színi Gyula: Oscar Wilde (Magyar Géniusz 1902 augusztus 20), Szilágyi Géza: Wilde Oszkár (Magyar Géniusz 1903), Halasi Andor: Wilde Oszkár: De profundis (Budapesti Napló 1906), Zsoldos Benő: Angol írók – angol művészek (Jövendő 1906 január 1), Ignotus: Oscar Wilde. (Kísérletek, a Nyugat kiadása), Szász Zoltán: Wilde Oszkár (Nyugat 1908 július 1). Megemlítjük még Szini Gyula azt a cikkét, amelyet a „Salome“ fordítása elé írt (Magyar Könyvtár) és Radó Antal bevezető tanulmányát „A readingi fegyház balladája“ előtt (Magyar Könyvtár). Ezenkívül a napilapokban sok cikk jelent még meg úgy Wilde életéről, mint egyes munkáiról és a művészetéről.
Verseit is sűrűn fordítják magyarra. „A readingi fegyház balladájá“-nak három fordítója van: Kún József (A Hét), Radó Antal (Magyar Könyvtár), Szebenyei József (Renaissance). Babits Mihály lefordította a „Charmides“ című költeményét (Nyugat).
CHANSON OSCAR WILDE Aranygyűrű, fehér galamb, Ez illik néked, életem. Ó mért szeretsz boldogtalant: Kenderkötél való nekem. Tiéd a kertek mosolya, Elefántcsontház, rózsaágy, Enyém egy szűk-szűk nyoszolya, Fehér bürökvirág s a vágy. Mirtust és jázmint te neked A lázas vörös rózsa ring. Én árva ciprust szeretek S testvérem a bús rozmaring. Neked milliom szerető, A sírok kövér füve zöld. Nekem liliom, temető És három ölnyi föld…
A KEDVESNEK EZT MONDOM OSCAR WILDE A vad világban nem volt semmi korlát, Mindent kivettünk, ami drága, jó – Most lebocsátjuk a csüggedt vitorlát, Kifosztva áll a megrakott hajó. Korán lehervadt orcáim bíborja, Sós könnyeimbe fulladt az öröm, A Bánat ajkam pirosát lelopja, Átok emeli fel ágy-függönyöm. De ami nekem élet s éjek-éje, Neked fuvolahang, pár enyhe szín. A dörgedelmes óceán zenéje, Mely visszhangzik a kagyló mélyein.
AMERIKAI IMPRESSZIÓK OSCAR WILDE A KERT A liliomok szórják dús aranyjuk, Hull száraikról a hervadt kehely, S ahol a bükk mered az égre fel, Egy elmaradt, szomorú vadgalamb búg. A napraforgón halványul a pompa, Tányérja száraz lett és fekete, Beszél a kertben a szél éneke S zizegve zúg a holt levél-csomókba. A bús fagyal sápadt, tejszínű szirma Havas pihékbe kezd szállongani S mint vérszínű selyemnek rongyai, Haldoklanak a rózsák elvirítva. A TENGER A vásznakon imbolygó köd fehérül, A téli hold bámul a vízre le, Mint bősz oroszlán lángoló szeme A barna-aranyos felhősörénybül. A kormányos bebugyolálva állig, Egy árny az árnyban, csöndesen kutat; – Lenn dübörögnek az acélrudak, A harsogó, forró gépház világlik. Farát a zajgó vízre ráfeszítve Megy a hajó, nehézkes, lomha dóm, A sárga tajték az azúr habon Szelíden omlik-bomlik, mint a csipke.
IMPRESSION DU MATIN OSCAR WILDE A kékes-arany éji Themze Bús szürke leplét veszi fel: Okker-sárga szénát cipel Egy bárka: hűsen permetez le A sárga köd a hidak ormán, A ház kontúrja szétfolyó, Úgy leng mint egy szappangolyó Szent Pál kupolája mogorván. Már az élet zaja rikoltoz; Rázkódnak a parasztkocsik: Egy kis madárka dalol itt A napban és fényt és mosolyt hoz. És míg a napsugár cikáz reánk, Egy sápadt nő bújik elő, Az ajka láng, a szive kő, Fakó haján remeg a gázláng.
LE REVEILLON OSCAR WILDE Vörös az égen a szegély, Fut a köd és a párafátyol, Mint fehér hölgy patyolatágyból, A reg a vízből égre kél. Borzonganak az ércnyilak Az éjszakának kúsza tollán S a sárga hullám szertefolyván A tornyon, a falon kihat És árad-ömlik hangtalan Egy bús madár száll félig-ébren, A gesztenyefa ing a fényben És minden gallya sárarany.