ALFRED TENNYSON
Dezső Kosztolányi translation
Alfred Tennyson 1809 augusztus 9.-én született Somberyben (Lincolnshire). Az apja pap. Cambridgeben tanul. Első verseit 1830-ban tette közzé, de kritikusai megtagadtak tőle minden tehetséget, írásait hidegnek, fásnak tartották. A második kötete is hasonló fogadtatásban részesült. Igazi sikerét a „May Queen“, „Locksley Hall“, „In memoriam“ című köteteivel érte el. Azóta folyton nőtt a hírneve, az olvasottsága, a népszerűsége. Viktória királynő udvari költője lett: poeta laureatus, minden költő fejedelme. Késő öreg korában is igen termékeny volt. Mikor 1892 október 6.-án meghalt, nemzeti nagyságként ünnepelték.
Tennyson idilli költő. Látköre polgári. A polgárságnak való idilleket fest, versekben. Egybegyűjti az Arthur-monda körébe tartozó adatokat és egy nagy versbe foglalja. Költészetének forrása nem annyira benne, mint a külső világban van. A szempontja nem magas, de az intimitása meleg, az érdeklődése nemes és mély. Különösen érdekesek azok a kisebb lírai versei, amelyekben az érzést a metafizikával hangolja össze.
MUNKÁI. The poetical works of Alfred Tennyson (Tauchnitz).
IRODALOM. Ignotus: Tennyson (Kisérletek. A Nyugat kiadása).
Tennysontól sok vers jelent meg magyarul. Többek között a következő kötetekben: Szász Károly kisebb műfordításai, Jánosi Gusztáv: Angol, francia és olasz költőből, Radó Antal: Idegen költők albuma, Csukássi József: Költői beszélyek.
AZ ELHAGYOTT HÁZ ALFRED TENNYSON Elment a Gondolat s az Élet Egymásután, És ablakot, kaput tártan hagytak tunyán: E rossz lakók, e vad legények! Minden sötét most, mint az éj: Az ablakoknak árnya mély; Nem verdesi zaj a kaput, Halott az ajtó és az út. Jól zárj be ajtót, ablakot, Máskép az ablakon szemedbe les még A meztelenség és kopár üresség; A puszta ház oly elhagyott. Távozz: a szó hiába lázad, A vidításnak nincs helye. Agyagból építették ezt a házat, Most csendbe hull a földre le. Távozz: a Gondolat s az Élet Itt többé nem tanyáz; Egy távoli városba tértek – Ott élnek mostan messze, künt – Ott vár rájuk egy örök, tiszta ház. Mert nem lehetnek, jaj, mindég velünk!
DE PROFUNDIS – KÖSZÖNTŐK EGY GYERMEK ELÉ – ALFRED TENNYSON I. Föl hát a mélyből, kelj, fiam a mélyből, Hol minden, ami várt a létre s volt, Örvénybe forgott milliók előtt A termelő fény zordon hajnalában – Föl hát a mélyből, kelj, fiam a mélyből, E változó föld vastörvénye által, A buzduló élet minden szakán, A születés sötét kilenc haván át Jöjj ez utolsó hold-hóval – min immár A föld sugára ég – jöjj jó fiú; Miénk; vonásra, testre szép baba, Tökéletes, nagyembert sejtető. Kinek az arca az övé s enyém is Egymásba forrva, mind egykor szerelmünk; Élj s boldogulj mindig saját erőddel, Szolgáld híven az emberi nemet, Hogy úgy megáldjanak mind, amint mi, Te az éjből kacagva feltörő; S amerre majd egykor előre törsz, A sors-utad legyen jól alapozva, Ifjúkorod kalandos, könnyű röpte Legyen szilaj; mint férfi fuss erősen; Végtére lágy ívekbe, szép eséssel Nyugodt mezőkön, mint tünő erő – Essél a mélybe, ahová megyünk mind. II. Föl hát a mélyből, kelj, fiam a mélyből, Az éjből, ahol kezdődik világunk, Hol hatva munkál az Úr Szelleme – Föl hát a mélyből, kelj, fiam a mélyből, Az igazi világból, hol szemünk lát S melynek a föld csak partja, kikötője – Serkenj a mélyből, Szellem, kelj a mélyből Hisz e kilencedik hóval, mi fényt ád, Végtére megjösz édes, kis fiú. III. Mivel a másvilágon szólt az Úr „Teremtsünk embert“ s így azt, aki az lesz, Ki a szívünknek éji sejtelem, E napsugáros-árnyas partra űzte, Hogy emberré legyen. Ó, tiszta Szellem, Árnyadba s húsruhádba elvesző, Te lárva és köd – vársz, hogy megszüless Hogy majd ezer titok közé vetess ki, Hogy eljöjj a föld százezer bajába, A réges-végtelen Térbe s Időbe – Húsunk s a végtelen Egy fantoma, Ki alkotá talányos Enmagad Az ő teljes, dicső Világ-magából: – – Élj! és a mag, a héj, szőlő s babér közt Válassz, mi kell neked; s távozz el innen Egy életen át, halálból halálba S találd meg Őt, ki alkotá – de nem Az Anyagot, a véges-végtelent, – De azt a nagy csodát, hogy itt te vagy te, S uralkodol en-tetteden s a földön.