JENS PETER JACOBSEN
Dezső Kosztolányi translation
Jens Peter Jacobsen ezt írja magáról: „1847 április 17.-én születtem Thistedben; egyetlenegy eseményre se tudok emlékezni, ami érdekes volna; azok pedig, amelyeket nem lehet felemlítenem, természetesen nagyon érdekesek.“ Az ősei hatalmas, paraszt tengerészek. 1863-ban Kopenhágába megy, gimnáziumot végez, 1867-ben beiratkozik az egyetemre, itt természettudományt, növénytant tanul, közben írja a verseit. Ezekben találja meg a stílusát: egy fátyolos, édes, törékeny lélek hangját, amely később elbeszéléseiben és regényeiben szólal meg. Fiatalkorában egyszer meghűlt. Azóta folyton betegeskedik, a tüdővész őrli, Nápolyban, Rómában keresi az egészségét. Évekig féltüdővel lélegzik. 1885 április 30.-án Thistedben, szülővárosában meghal.
Jacobsen – Andersen mellett – Dánia legnagyobb költője. Rövid élete alatt kevés könyvet írt, de minden sora maradandó. A „Niels Lyhne“ című regénye, amely egyik életírója – Marie Herzfeld szerint – a fiatal festők és poéták legkedvesebb könyve lett, szervesen hozzátartozik minden modern ember életéhez és fejlődéséhez.
IRODALOM. Mezey Sándor (Bródy Sándor „Jövendő“ – jében), Abádi Imre, Szekeres Jenő magyar fordításban több Jacobsen-verset tett közzé.
SELYEMCIPŐ AZ ARANY-KAPTAFÁN JENS PETER JACOBSEN Selyemcipő az arany-kaptafán! A kedvesem egy drága lány! Egy édes, drága lány! E fényes földön hozzá fogható Nincs senki még. Olyan akár a forró, déli ég, S a tiszta hó. Tündérhazámban minden csak valóság, A hó tüzes, a csönd zene. Nem oly bíborlók a vad nyári rózsák, Amily sötét éjfélszeme…