ALBERT SAMAIN
Dezső Kosztolányi translation
Albert Samain 1858 április 4.-én született Lilleben. Párisban a városházán hivatalnok, később a „Chat Noir“-nak dolgozik, ekkor írja első verseit, amelyek baráti körben mély impressziót keltenek. Első verseskönyve után Coppée ezt írja róla: „az ősz és az alkony költője, az édes és beteges vágyakozás, a nemes szomorúság poétája“. Második kötetében még egyszerűbb és emberibb. Albert Samain-t a tüdővész ölte meg. 1910 augusztus 18.-án halt meg.
Párisban ma nagyon népszerű. Könyvei sok kiadásban fogynak.
MUNKÁI. Au Jardin de l’infante 1893, 1894 (Az infánsnő kertjében), Au Flanc du Vase 1898.
IRODALOM. Verseiből fordított Tóth Árpád (Hajnali szerenád), Franyó Zoltán (Renaissance).
CSÖNDES, ŐSZI NAP ALBERT SAMAIN Lassan megyünk, előttünk a komondor, A régi úton járunk nesztelen, A sápadt ősz vérzik a réteken, És gyászruhás nők jönnek olykor-olykor A levegő pang álmosan, nyugodtan, Akár a börtön s kórház udvarán És óra jöttén egy-egy halavány Arany galy az alvó gyepágyra koppan. Közöttünk jár a Csönd… Akik hazudnak Vidáman csapnak a nagy élet-útnak S a kikötőbe nem hallják a szent dalt, De ma este a fák oly búsan állnak, Szívünkre leng a mult, a régi árnyak S róluk beszélünk most a végtelen-halk Tájon, mint egy gyerekről, aki meghalt.