JAMES RUSSEL LOWELL
Dezső Kosztolányi translation
James Russel Lowell Cambridgeben született 1819 február 22.-én. Jogot végzett, jogász és államférfi volt, madridi, később pedig londoni nagykövet és verseiben is jórészt politikai agitátor, a szabadság költője, az Egyesült-Államok patriótája. Legnagyobb hatást politikai szatírái értek el. 1855-ben a cambridgei katedrán Henry Wadsworth Longfellow utódja lett, később pedig a „North American Review“ szerkesztője. Az amerikaiak nagyon sokra becsülik: a XIX. század Homéroszának nevezik. Lowell 1891 augusztus 12.-én halt meg Bostonban.
MUNKÁI. Poems of James Russel Lowell (London).
IRODALOM. A „Képes Folyóirat“ 1894. évfolyamában egy cikk foglalkozik vele.
Több versét fordította le Radó Antal (Idegen költők albuma), Ábrányi Emil és Zsoldos Benő (Angol poéták, Tevan-könyvtár) lefordította Kossuthról szóló ódáját.
AZ UTCÁN JAMES RUSSEL LOWELL Mennek tovább, kisértetként vetődve Sötét csapat, oly céltalan üget. Testükbe, a vékonyka szemfedőkbe Temették el régen-holt lelküket: A hitre, ifjúságra, rátipornak, Reményüket is megtagadva már, Az Ég ajándékát az úti pornak Vetik oda – és lelkük csupa sár. Nézd! hogy kerengenek a bús vándorok És nem látják, hogy a csúf sír-torok Reájuk ásít és ezt mondja nékik: „Csak én vagyok a – többi jövevény itt.“ Jaj! mindegyikük egy lelket sirat, Az arcukon ott áll a sírirat.