JEAN MORÉAS
Dezső Kosztolányi translation
Jean Moréas 1856 április 15.-én született Athenben. A vére görög. Ősei az ottomán hatalom ellen harcoltak. Fiatal korában Németországban tanul, 1872-ben Párisba megy. Itt manifesztumokkal védi a megtámadott szimbolizmust. Versei az irodalmat lázba hozzák. Charles Morice munkáját a „legmaibb litteraturá“-nak nevezi.
Moréasról Anatole France így ír: „Jean Moréas egy az új pléiád hét csillaga közül. Én őt tartom a szimbolizmus Ronsardjának.“
MUNKÁI. Nevezetesebb verseskönyvei: Les Syrtes 1884, Poesies 1886–1896, Les Stances 1899.
IRODALOM. Laczkó Géza: Moréas, a lelkes vándor (Nyugat 1910).
E cikkben találunk egy versfordítást is.
AZ ÁLOMTÜNDÉREK JEAN MORÉAS Hosszú és selymes hajatok alól Daloltatok, tündérkék, zengve szépen, Hosszú és selymes hajatok alól, Álmok bűbájos, titkos erdejében. Bűbájos erdőn, titkos réteken Jólelkű villik jöttek, míg aludtam, Aranyjogart nyújtottatok nekem, Nehéz aranyjogart, amíg aludtam. Most már tudom, hogy álom és csoda A szép aranyjogar s a dal az erdőn És mégis-mégis úgy vágyom oda, Aludni akarok a titkos erdőn. Mit bánom, hogy csak álom és csoda!
VESSÉTEK EL A LILIOMOT JEAN MORÉAS Vessétek el a liliomot, rózsát, A daltól és zajtól félek én, Ne keljen fel a napfényes valóság Búcsúzó vágyam bíboros egén. Ó! a leheleted még csupa ámbra, Ó! ne tekints ily gyötrő vágyba rám, Mint éji pillangó a lámpa-lángba Elégek a fáklyáid sugarán. Ó! nincs mi csábítson, már nincsen oly csók, Ó! sose ontsanak lágy illatot Az ajkaid – ezek a drága korsók – A szívem alszik, a szívem halott. Szívem jávorfa-koporsóba porlad, Viseli bánatát, e koronát; Derült nyugalmát a szegény halottnak Ne bántsd, ne bántsd, menj szeliden tovább.
STANZÁK JEAN MORÉAS Ne mondd: az élet vidám, könnyű ünnep; Hogy ócska játék, ostoba, fanyar. Ne mondd: örök bú gyötri a szívünket, Fitymáló gőgöd cserbehagy hamar. Nevess tavasszal, ha az élet indul, Sírj, mint a szél, mint partokon a hab, Igyál a mézből és igyál a kínbul, És mondd: ez mind egy álom árnya csak.