MILAN RAKITY
Dezső Kosztolányi translation
Milan Rakity 1876-ban Hercegovinában, Trebinjében született. Belgrádban és Párisban jogot tanult. A szerb belügyminisztérium hivatalnoka lett, ahol fényes karriért futott meg. A balkáni háború befejezése után Prisztinába konzullá nevezték ki. Ma is ott él.
Jogászkorában több belgrádi lapba esztétikai és kritika cikkeket írt. Olaszországban sokat utazott. Igazi szerb, nyelve, poézise tiszta délszláv. Jól beszél magyarul. Sokat járt Dunántúl.
MUNKÁI. Egyetlen kötete van: Pesme 1903. (Dalok.)
SZERELMES VERS MILAN RAKITY Suttognak a kertben az orgonabokrok, A csillagok égnek, a csönd csodamély. A hold ragyogóan az égre kibotlott, Villámos a csóktól, a vágytól az éj. Suttognak a kertben az orgonabokrok. Ily tiszta, fehérsugarú szelíd éjjel Várhatta Izolda a hű lovagot. Sírok repedeznek, az éji sötéttel Feltámad a ködből a régi halott. Ily tiszta, fehérsugarú szelíd éjjel. A régi, középkori hős, tele hittel, Hágcsót feszít és nevet a telehold, És útja a kedvese ölibe vitt el, A vára előtt tüzes ajka dalolt. A régi, középkori hős, tele hittel. Zúgj régi idők meselelke az éjen. Szívembe fehér remegés tüze gyul. Itt állnak az árnyak az éjbe, fehéren, És mind szeret és eped-ég szilajul. Zúgj régi idők meselelke az éjen. Te drága! Te tűzszívű, tiszta Izolda! Izolda se várta így a jegyesét. Lépted nesze rebben, az éjszaka holdja Lágyan mosolyog s nevet a kegyes ég, Szél parfüme lengedez, a halavány Bús orgona reszket a hold sugarán.