JAROSLAV VRCHLICKÝ
Dezső Kosztolányi translation
Jaroslav Vrchlicky – polgári nevén Emil Frida – 1853 február 16.-án Launban született. Theológiát tanult, később filozófiát a prágai egyetemen. Utána egy évig utazgatott Olaszországban. A cseh egyetem irodalmi munkásságáért a doktori címet ajándékozta neki. 1893-ban megkapta a modern irodalom katedráját. Élete csöndes és zajtalan volt. 1912-ben halt meg Prágában.
Jaroslav Vrchlicky rendkívül termékeny költő. Lírai versei harminchárom kötetben vannak összegyűjtve. A verseken kívül sok elbeszélést, rajzot, tanulmányt írt, amelyeken egy lelkesülő lélek tüze, egy tudós európai műveltsége, egy jó ember szeretete érzik. Annyit fordított idegen nyelvekből, hogy a fordítási munkásságát ma még át se lehet tekinteni. Többek közt ő fordította le csehre Goethe Faustját, Leopardit, Carduccit. Vrchlicky a csehek nemzeti költője. A cseh nyelvnek új zengést, erőt és gráciát adott.
Sok verse jelent meg magyarul: Telekes Béla, Elek Alfréd fordításában.
SÓHAJ JAROSLAV VRCHLICKÝ Kezek, szegény kezek! Az éjbe nyúltok félve, reszketeg, Csak árnyat fogtok, árnyat, kósza vágyat, S alélt erőtök csüggedésre bágyad, Kezek, szegény kezek! Szemek, szegény szemek! Ti bús zsarátnokok, kihúnyt szenek. Hiába vágytok, mindenütt csak átok, A kedves elment, napfényt sose láttok, Hulljon sötét könny, oltó víz reátok, Szemek, szegény szemek!