TECSUJIRO INOUYE
Dezső Kosztolányi translation
Tecsujiro Inouye születésére nézve japán, de verseit kínai nyelven írta.
IRODALOM. A japán költészetről sok cikk jelent meg magyarul és több japán versfordítás is (Magyar Szemle 1906 március 15). Japán verseket magyarra ültetett át: Heltai Jenő (Jövendő 1909 február 21), Zsoldos Benő (Jövendő 1909 augusztus 21), Márkus László.
ÉJI ÚT TECSUJIRO INOUYE A felhőn a hold sugara kél, Hosszú jajjal sír-zihál a szél. Nád, fenyő zúg, bús szellemzene, Most valaki mintha intene. Az útszélen dúlt templom-romok, Egy erdő, egy híd s homok, homok. Régen elmúlt éjfél, valahol Felhuhog az erdőn a bagoly.
MAGÁNYOS ÉJSZAKA TECSUJIRO INOUYE Künn az utcán fúj az ősz szele, Itt gubbasztok, mint egy remete. Lelkem régi könyvekkel mulat, Nézek fönn egy árva vadludat. Hold sugárzik a hegyek fölött, Füstölögnek a nehéz ködök. Fagy, magány! És zsibbadó homály, A gyér fénybe csak egy zsámoly áll.