HEINRICH HORVÁT
Dezső Kosztolányi translation
Heinrich Horvát Kolozsvárt született 1877 február 10.-én. Bölcsészetet tanult Lipcsében, Strassburgban, Bernben. Hosszabb ideig élt Párisban. Nagyváradon tanárkodott. Ma a paedagógiai könyvtár könyvtárnoka Budapesten.
Horvát a német nyelv elsőrangú művésze. Nagy érdemeket szerzett Baudelaire tökéletes lefordításával. A modern magyar lírát is ő tolmácsolja a külföldnek. Hans Bethge külföldi antológiája (Lyrik des Auslandes) kizáróan az ő fordításában mutatja be a magyar költőket.
MUNKÁI. Baudelaire: Die Blumen des Bösen (Oesterheld), Das junge Frankreich, Baudelaire: Die Vorhölle (Oesterheld).
Verseit közölte a Kunst, Morgen, Zeit, Berliner Tageblatt, Der Deutsche, Magazin für Litteratur.
Eredeti versei még nincsenek kötetbe gyűjtve.
IRODALOM. Nehány versét magyarra fordította Juhász Gyula.
KÍNAI VERS A SZÉP ÉVRŐL HEINRICH HORVÁT A tavasz szép volt; fiatal leánnyal Aranybort ittam fiatal ligetben. A nyár az ünnep; déli napsütésben Virágos réten bogarak daloltak. Az ősz minket lombos ladikba látott, Vörös ecetfák álltak őrt a parton. A tél azonban a regék világa, A halk idő. Most álmodunk a fákról, A vörös őszről és a kék tavaszról, Méhzümmögésről, kacagó virágról És hópihékről, melyek csendbe hullnak S némán repülnek… nézd az ablakunkban A hallgatás ezer fehér virágát.
CSÖNDES ÉJ HEINRICH HORVÁT Az álmos ér oly hallgatag szomorgott, A pilledt gallyakon aludt a gyors Szellő és aludtak mind a tornyok – Akkor indult a Sors. Künn a mezőkön tétovázva kúszott, És jött az óra, a titkos, a mély. A botja bús volt, de lombkoszorúzott És köpenye az éj. Mértföld-csizmája harsogott a téren, Nagy madarak lármája huhogott – Lombok emelték pajzsukat kevélyen, Erdőkön zuhogott. Elébe fekszik lázadón a hullám, A sziszegő és harsogó elem. A haja dermed és tovább tolulván Röpül a tengeren. Eb se csahol, föl a gyerek se retten – A lámpa lágyan árad, mint elébb – A kapu kordul – s lassan és meredten – Csendben – belép.