JOVAN DUCSITY
Dezső Kosztolányi translation
Jovan Ducsity 1874-ben született. Dalmáciai, helyesebben albán, nyelve tele van török, arab szavakkal.
MUNKÁI. Pesme 1901 (Dalok), Pesme 1908 (Dalok), Pesme u prozi (Költemények prózában).
IRODALOM. A szerb költők verseiből Szászy István egész kötetre való gyűjteményt tett közzé. A versek elé tájékoztató bevezetőt irt. (Olcsó könyvtár). Több szerb verset fordított magyarra Dorits István (Jövendő).
NŐI PORTRÉ JOVAN DUCSITY Az éjszaka ködlött, mikor őt szerettem, Halódtak a kertben a kései rózsák, Zokogtak a habok az őszi erekben, S méla őrület volt a tiszta valóság. Ifjúságom édes rózsakoszorúját A porba vetettem, megöltem a vágyat, Lelkemre suhant a néma szomorúság, Mint a beteg holdfény, oly szomorú, bágyadt. Oly szomorú, bágyadt, mint dőlt székesegyház, Hol a bús falakon a nyirkos lég bejő, Rozoga ablakot csunya fergeteg ráz, S fütyül a réseken az őszi levegő. Mint síró muzsika, a hangja oly szép volt, Az ősz huga volt ő, mert sokat hallgatott, A lelke búcsúcsók, tisztafehér égbolt, S szomorú, szomorú, mint egy szelíd halott. A csókja hideg-bús, akárcsak a márvány, Olyan hideg és bús és a haja szőke, Illata reszketett édesen és árván, Mint haló rózsáé az őszi időbe. Azóta riadva kelek néha reggel, Az álom is ólom, napfénybe se látok, Ólomtakaróba, guzsba ébredek fel, Szemem csupa könnyű, szemem csupa átok.