JULES LAFORGUE
Dezső Kosztolányi translation
Jules Laforgue breton eredetű családból született Montevideoban, 1860 augusztus 22.-én. Mikor megjelentek első versei, mindenki csodálkozott, mennyire kész művész és kész egyéniség. A fejlődése zárt ajtók mögött folyt le. Pár évig Berlinben lakott, Auguszta császárnő lektora volt. 1857-ben megházasodott és ugyanabban az évben augusztus 20.-án, huszonhét éves korában váratlanul meghalt.
Eredeti, kemény tehetség. Gustav Kahn-nal együtt a szabad vers híve és harcosa.
Remy de Gourmont így ír róla:
„Azok közül való volt, akik mindig a következő könyvüket várják, a nobilis elégedetlenek közül való, kiknek annyi a mondanivalójuk, hogy azt hiszik, csak töredékeket és előszókat írtak. A megszakított munkája csak előszó, de ez az előszó sok befejezett alkotással felér.“
MUNKÁI. Fontosabb verseskönyvei: Les Complaintes 1885 (Jajveszékelés), Poésies complètes. Paris, Vanier 1894.
IRODALOM. Szini Gyula: A modern líra (Figyelő 1905), Szabó Dezső: Jules Laforgue (Nyugat 1911 június 16).
VIDÉKI HOLD JULES LAFORGUE Ó nézd a boldog teleholdat, Olyan kövér, hogy majd elolvad. A takarodó messze harsog, Ballag haza a hivatalnok; Egy zongora zörög sötéten, Egy macska surran a sövényen: A bús vidék aludni készül, A zongora felsír merészül, Aztán az ablak becsukódik. Hány óra? Mily irtóztató itt. Nyugodt hold, nézd, micsoda fészek, Maradjak? Elfogódva nézek. Hold, buksi hold, örök dilettáns, Ki mindig új földön, vizen jársz, Ha kell most Missuriba szállsz át. És látod Páris ősi sáncát, Norvégia fjordját, a tengert, A sarkot, min havas lepel leng, Boldog Hold nézz rá mosolyogva, Ő is nevet a nászúton ma Kacag-kacag a férje mellett! Mindketten Skóciába mentek. Ha megbolondulok e lányér, Megjárom, ó te ferde tányér! Hold, vén bohém, te éji kóbor, Nekünk úgy-e a láz az óbor? A messze tájak! kincses esték! Megöl itt a vidékiesség! A Hold se hall itt, az ebadta, Süket, öreg fülébe vatta.