NIKOLAJ JURJEVICS LERMONTOV
Dezső Kosztolányi translation
Lermontov 1814-ben október 2.-án (14.-én) született Moszkvában. Orosz és skót arisztokrata családok ivadéka. Születése után azonnal falusi birtokukra költöztek, ahol anyja rövid idő mulva meghalt. A kis beteg, görvélykóros Lermontovot nagyanyja elkényeztette: önző, önfejű és nagyon ingatag lett. Kamaszkorában német nevelőnőjének hatása alatt német verseket, később pedig, amikor francia nevelőt kapott, francia verseket írt. Sokáig élt a Kaukázusban, ahová nagyanyja gyógyulni küldte. Kaukázusi tartózkodásának emlékeit sok költeményében megtalálhatjuk. 1827-ben Moszkvába ment a „Nemes ifjak egyetemi internátusá“-ba, 1830-ban beiratkozott a moszkvai egyetemre. Itt két esztendeig maradt. Innen az orosz fővárosba költözött a katonai iskolába és 1832-ben a pétervári huszártestőrségbe lépett. Egy párbaja miatt újból a Kaukázusba internálták. Később, hogy visszatért, akkor se tudott kötekedő természetén uralkodni és 1841-ben, fiatalon – akárcsak Puskin, akinek költészete is nagy hatással volt rá – párbajban esett el. Lermontov tomboló vérmérséklete és gúnyolódó kedve költeményein is erősen megérzik. Sok versének sötét hangja Byronéra emlékeztet, de ez inkább szellemi rokonság, mint hatás.
MUNKÁI. A „Dal Vaszilievics Iván cárról“, meg a „Puskin halála“ című költeményei keltették a legnagyobb feltűnést. Meg kell még említenünk a „Mcyri“ (a szerzetes), „Hodzsi Abrek“, „Izmael bej“ és a „Démon“ című munkáit.
IRODALOM. Több versét lefordította: Szabó Endre: Orosz költők (1891). E könyv bevezetésében Szabó Endre ismerteti Lermontov életét is. Fordított tőle Radó Antal is: Idegen költők albuma.
LERMONTOV MIHÁLY
A TŐR N. J. LERMONTOV Szeretlek, tőr, együtt élek te véled, Te csillogó, te hűs, te gyönyörű A puszta fia fente fanyar éled, Pengéd edzette sok-sok köszörű. Egy lilomkéz nyújtott sírva, némán, A szürke hajnal fénye reszketett. S acélodon búsan pergett le néhány Könnycsepp szivárgó, forró víz helyett. Két éjsötét szem sírt, a drága, gyengéd Szemek tüzeltek a ködös borún – Mint szikratűzben tündököl a pengéd – És azután kihunytak szomorún. Most rám maradtál, hű szerelmi zálog, Sokszor mutatva merre van a cél… Kemény leszek, maradjunk jó barátok, Szívnél keményebb, jéghideg acél.