HANS BENZMANN
Dezső Kosztolányi translation
Hans Benzmann Kolbergben született 1869 szeptember 27.-én. Ma a Berlin melletti Wilmersdorfban lakik.
A német impresszionista költők közé tartozik. Tökéletes formaművész. Külön említést érdemel a hatszáz oldalas német antológiája, amelyben az új német költők verseit ízlésesen és jellemzően mutatja be. (Hans Benzmann: Die moderne deutsche Lyrik.)
MUNKÁI. Im Frühlingssturm! 1894 (Tavaszi viharban!). Sommersonnenglück 1898, Meine Heide 1903, Jesus. Eine Evangeliumharmonie 1907.
A KÁNAI MENYEGZŐ HANS BENZMANN A rózsaillat és a könnyű borszag a sárga alkonyatban oszladoztak… Ó drága nap! Ujjongva szállt az égnek a lányok ajkáról az örömének, a hárfa húrja új dalokon pendült, A korsókból a bor bőségesen dült. Lágy, bíborpárnán ült a mátkapár boldogságában elkábulva már… Egy a tizenkettő közül, Tamás Így szólt Péterhez: „Égi híradás ez a csoda, amit ma este láttam – csoda, amiben új új tanítás van – Nézd ezt a párt! A víz ma este bor lett s két földi élet boldog, égi sor lett!“ És a szerelem dala lebegőn ujjongott a rózsálló levegőn. A hold ezüstjén fürdött az azúr. A rossz kapu csikordult és az Úr egyedül ment ki. Majd visszatekintett: csupa öröm volt e gazdag tekintet. Némán bolyongott a vetés között. A nyári éj holdfénybe öltözött, madár dalolt, nem egy dalolt, de száz ott, zizegtek a súlyos-fejű kalászok, a hárfa pengett és sütött a hold… S Krisztus magába volt.
JÖN A HALÁL… HANS BENZMANN Az ég sötét és bágyatag, Rozsdás és álmos sugarak. Egy tarló néz a fák alól, Egy elkésett madár dalol. Az éj ma csendbe látogat, Elfújja a lámpásokat. Mély hallgatás. Inogva leng Alá a köd. És újra csend. A fellegekről – éji folt – Búsan tekint a vaksi hold. Egy ellenzős, vak lámpa ég A nyári éjben. Itt a vég. Jön a halál…