FRANK WEDEKIND
Dezső Kosztolányi translation
Frank Wedekind 1864 július 24.-én Hannoverben született. Apja tíz évig volt a szultán orvosa. Anyai nagyapja – Wedekind vallomása szerint – magyar vándorló-drótos volt, aki sokra vitte, gyárat alapított és ő találta fel a foszforos gyujtót. (Később az őrültek házában halt meg.) Wedekind eleinte újságíró, majd a „Maggi“ gyár reklámjait írja, cirkuszi titkár, színész, kabaréigazgató, színházi rendező és ott van a „Simplicissimus“ első megalapítói közt. Kalandos, clownszerű, eredeti egyéniség. Minden munkája heves vita tárgya. Lírája romantikusan groteszk. Legtöbb verse: tragikus grimace.
MUNKÁI. Egyetlen verseskönyvet adott ki: Die vier Jahreszeiten 1905 (A négy évszak).
IRODALOM. Szilágyi Géza: Wedekind, a moralista (Könyvek és emberek, Modern Könyvtár), Relle Pál: Wedekind, a színész és az író (Renaissance 1910), Gömöri Jenő Frank Wedekind címen „A Hőstenor“ elé bevezetőt írt (Modern Könyvtár), Wedekind: Autobiografiai széljegyzetek (Berlini Magyar Revü 1913 március 30).
MENINGITIS TUBERCULOSA FRANK WEDEKIND A szem forog, kancsítva néz, Kaparász lázasan a kéz, Leget a száj fulladva szív, Már majd hogy meg nem áll a szív. A fejbe régen éj tanyáz, Nem bántja már a kín, a láz, Az álmos ajk dalol, örül, Mint esti szél a sír körül. A kéz parázslik és keres, Krétafehér és kék-eres; A verejték úgy gőzölög, Mint harmat a virág fölött. A szem tüzel, fütyül a mell, A néne doktorért fut el, Az apa zsémbel, mily beszéd, Az anya tördeli kezét. Bejő három síró anyó, Megárad ajkukon a szó: Ó Istenem, ó Szűz Anyám Szegény, szegény kis árva lány! Könnyezve, reszketőn, balul, Mindhárom a diványra hull; Az anya kávét hoz nekik, És égre szögzik szemeik. A gyermek halkan felzokog – De nem hallják az asszonyok, Vitáznak cselédbér felől – S egy ifjú élet összedől.