GUSTAV FALKE
Dezső Kosztolányi translation
Gustav Falke 1853 január 11.-én született Lübeckben. Első versein még Liliencron hatása érzik, de később kibontakozik dús és egyéni talentuma. Falke versei egyszerűek, mélyek és finomak: a népdalra emlékeztetnek. Bensőséges és finom humorú költő, akinek különösen családi és balladai versei értékesek. Ifjúsági írásaiban szelíd kedély ragyog. Regényeivel nem ért el nagy hatást. A lírikus azonban sok kortársát túlélte. Jellemzően német költő.
Benzmann ezt írja róla: „Intim és dallamos, rugékony és eleven, az érzéstől és a művészi intelligenciától életre keltett és átlelkesített összhang a lírája“. Falke ma Hamburgban él.
MUNKÁI. Mynheer der Tod 1891, Tanz und Andacht 1893 (Tánc és áhítat), Zwischen zwei Nächten 1894 (Két éj közt), Neue Fahrt 1897 (Új utazás), Mit dem Leben 1899, Hohe Sommertage 1902 (Kánikulai napok). 1913-ban, hatvan éves születése napján öt kötetben megjelentek összes munkái.
ÉVEK MULTÁN GUSTAV FALKE A halk mezőkön már sötétül, a telt hold fázva kél, a hallgató erdő ölébül borzongva fúj a szél. Egykor oly boldogan szerettem az éjet, a magányt, fukar napokra a szívemben őrzöm még kincs gyanánt. Most álmodom a régi álmot, a halk ábránd kikel, a vén fán szél sóhaja szállott, mozdul a régi hely. Mennék, ki a mezőkre készen, a régi úton át és zárt szemekkel is megérzem a holdfény mosolyát. És szellői a hűvös éjnek arcomba lengenek s a régi csillagmécsek égnek csüggedt fejem felett.