STEFAN GEORGE
Dezső Kosztolányi translation
Stefan George 1865-ben született Bingenben. A kilencvenes években vezére annak a néhány bécsi írónak, aki a naturalizmus olcsó szenzációjától akarta megóvni a költészetet. Rendkívüli formaművészete (amely gazdag és bensőséges) oly hatást gyakorolt, hogy iskola képződött körötte és sokan, maga Hofmannsthal se tudta kivonni magát a hatása alól. George versei nem artistaprodukciók és játékok: kemény mag rejlik bennük. Új német nyelvet alkotott a céljaira, amely oly dallamos és festői, mint az olasz. A külsőségekben is eredeti és eredetieskedő: a helyesírást megváltoztatja, nem használ pontot, vesszőt, nagybetűt. Pompás díszkiadásokban, drága papíron, esztéták és könyvbarátok számára adja ki verseit Baudelaire-t majdnem teljesen, Carducci-nak pedig sok versét átültette. 1912-ben megjelentette Dante „Isteni színjátékát“. Szülővárosában a művészet kultuszának él.
Lukács György így ír róla: „A George lírája szemérmes líra. Az élményekből csak a legáltalánosabbat, a szimbolikusat adja, valami extraktumfélét, megfosztva ez által az olvasót minden intim életrészlet megismerésének lehetőségétől. Magáról beszél persze mindig – különben hogyan is jöhetnének létre versek? – mindent, a legmélyebbet, a legtitkoltabbat elmondja magáról és minden vallomással még rejtélyesebb lesz előttünk, még jobban beburkolódzik magányosságába. Úgy veti a versei sugarait az életére, hogy a fények és árnyékok játékában gyönyörködhetünk csak és nem látunk semmi konturt tüzes claire obscurejében… Az ő tájai nincsenek sehol sem, de konkrét bennük minden fa és minden virág és az ég egy bizonyos percnek soha visszatérő színeiben ragyog; nem ismerjük az embert, aki áthalad ezen a vidéken, de egy pillanatban lelke legfinomabb rúgóinak ezer apró kis kilengését láthatjuk, hogy megint eltűnjék, végleg szemeink elől; nem tudjuk, kit szeret, nem tudjuk, miért szenved és miért ujjong fel hirtelen és mégis abban az egy pillanatban jobban megismerjük, mintha minden eseményt ismernénk az életéből. A George technikája: a tipikusság impresszionizmusa. Versei: csupa szimbolikus pillanatfelvétel.“
MUNKÁI. Nevezetesebb verseskönyvei: Das Jahr der Seele (A lélek éve.), Der Teppich des Lebens (Az élet szőnyege), Die Lieder von Traum und Tod (Dalok az álomról és a halálról).
IRODALOM. Lukács György: Stefan George (A lélek és a formák. Kísérletek. 1910).
Verseiből fordított Kún József (Kún József hagyatéka Singer és Wolfner 1914).
AZ ÁLARCOS HÖLGY STEPHAN GEORGE A termen illeg a sok-sok selyembáb. De az ő lázát némán födi rizspor. Lelkében látja a hamvazószerdát, A bús zsivaj körötte bárhogy is forr. Kimegy a puszta parkba, a bokorban Röviden int még a farsangi bálnak, Didergve dől a jégre… zengve roppan. Csend, néma fagy, benn táncra muzsikálnak. A pípes lovag urak és hölgyek Nem is látták a hináros mederbe… De hogy tavasz lett és a kertbe jöttek, A tó feléjük sóhajtott remegve. Hallották. És a könnyűvérű század Nem kérdte, mi e tompa, morajos dal… Tovább fecsegtek, vígan dudorásztak Tréfálva a tréfálkozó habokkal.
A SZŐNYEG STEPHAN GEORGE Itt kavarognak emberek, növények És keveregnek selyemrojt-keretben, Kék sarlókon fehér csillagok égnek S minden lebűvölt, dermedt táncba retten. Kopasz vonalak vége dús cikornya S ellentmondó a rajzok furcsa teste. Nincs senki, aki e rejtélyt feloldja, De az egész felébred egyszer este. Akkor borzongnak a halotti ágak, Miket körök, ívek zártak be folyvást, A bogzott bojt elé nyiltan kiállnak És végre hozzák az igaz megoldást. Nem szóra és nem minden percben éppen, A durvák mitse látnak itt e mintán, Sokaknak sohse szólanak beszédben, Csak keveseknek szólnak képbe, ritkán.
AZ IDEGEN NŐ STEPHAN GEORGE Jött messze földről, éjszakán át És borzalom övezte házát, Sütött-főzött és javasolt És énekelt, ha kelt a hold. A templomban ruhája cifra, Ettől bódult öregje-ifja, Mosolya fénylett messzire Férjek, legények vesztire. De egyszer, amint mocskos éjjel Fűvet keresett szerte-széjjel, Elnyelte őt az ingovány. Mások beszélték tétován. Hogy a nyilt utca tovaszállott, Csak fia maradt ott, a zálog, Fehér, mint a gyolcs és haja Fekete, mint az éjszaka.