Tud németül.

Meghalt a gyönki pap, Sebestyén Péter, ki egyszersmind német pap is volt. Mikor már a templomba mentek, kérdi valaki a végtisztesség tevők közül, hogy hát a német actor ki lesz? De hát ki is lett volna. Kálvinista embernek, mióta Göttingába, Jenába nem járunk, gyenge oldalát képezi a német nyelv. Ott sültek, főttek, szégyenkedtek a tiszteletes urak, senki nem merte a több készületet igénylő német halotti beszédtartást elvállalni. Ekkor alázatos szerénységgel elő áll Sziládi László, az országos hirüvé vált rögtönző, ki alig volt még akkor fél éves káplán, s igéri, hogy ha a nagytiszteletü uraknak nem derogál, fog egy kis kurta siri beszédet tartani a temetőben németül. Neki örültek az öreg urak.

Álmélkodva hallgatta mindenki az ifju próféta elragadó szónoklatát. No, ez lesz a mi papunk, mondák a gyönki sógorok. Valóban mindenki el volt büvölve a szónok gyönyörü előadásán—s már-már bevégzendő vala beszédjét, midőn igy szólt: „ja meine Kristen hier ruhen ihre Pulvern“, s a gyászkönyüket elfojtott kaczaj váltotta fel, mely aztán biz a német papságot is elfujta