Allegória ujabbkori politikusok számára tanulmányul.
Reading edition
A sümeghi uradalom egykori igazgatójához, Kisfaludy Sándor testvéréhez, odamegy egyszer egy patak-molnár, szerződése megujitása végett, s alkalmat vesz egyuttal panaszát előadni a felett, hogy bizony nagyon kevés annak a malomnak a vize.
—Kevés biz az, de már arról nem tehetünk.
—Én tehetnék, ha megengedné az uradalom, mond a molnár.
—Halljuk: hogyan?
—Hát a mi viz már egyszer lefolyt a malomról, azt megint csatornán át visszavezetném a patakba, hogy ujra a kerékre menjen.
A jó Kisfaludy elővette minden hydrostaticai tudományát, hogy felvilágosítsa a merész vállalkozót, hogy ez lehetetlen, ez képtelenség, ez minden természet-rendet megcsufoló gondolat, de a molnár csak nem tágitott.
—Meglehet az, csak az ember nagyon sok czikk-czakkot csináljon a csatornával, aztán nagy kerülőt tegyen vele.
A jámbor aztán egész élete keresményét mind bele ásatta a csatornákba; csinált sok czikk-czakkot, nagy kerülőt; de a viz azért nem folyott vissza az ő malmára.