A poétás rektor.
Reading edition
Mikor Deák Vörösmartyval gyalog beutazta hazánk egy részét, egy kis falu végén levő korcsmába is betértek pihenni s ott kérdezek a csaplárt: nincs-e falujoknak valami nevezetes története, adomája, vagy embere? mire ezt a feleletet nyerték: de bizony van olyan rektorunk, hogy poétásabb nincs a világon se!
Ez különösen érdekelvén Vörösmartyt, azonnal kérdezte, nem lehetne-e hozzá jutniok, hogy csodálják ők is? De izibe itt lesz, felelt a gazda, ugy is lett. Vörösmarty elmondá, hogy mint nagy rögtönző poétát lehetne-e őt hallaniok verselni?
—Igen is! illő diurnumért állok elébe, a mi minden rimre egy itcze bor.
Megegyeznek azonnal. Ekkor aztán kérdé a rektor, hogy hát miről kadencziázzon? Deák az országuton látott egy batyus zsidót haladni, s azt jelölé ki tárgyul. Mire a rektor rögtön igy zengedezett:
„A zsidó sokat utaz, keveset költ. Utat nem csinál, gátat nem tölt. (Ez 1848 előtt történt.) Az ő vetése soha sem zöld. Mégis neki terem a föld.“
A két nevezetes utazó rögtön utalványozta a négy itcze honoráriumot.