Egy kis ártatlan quaeproquo.
Reading edition
—Megtörtént humoreszk.—
X. ujonválasztott képviselő most került haza Amerikából, a hol huszonöt esztendőt töltött s még nem látta Budapestet. Hogy könnyebben tájékozza magát, elővette a pártlapot, az „Egyetértés“-t, megnézte rajta a szerkesztői iroda lakczimet, ott majd ellátják aztán mindenféle utasitással.—„Himző-utcza IV. 2. sz.“
Hanem azt persze Amerikában nem tudják, hogy az a római IV-es annyit jelent, hogy „Belváros“.—Képviselő ur tehát bérkocsist hivat s mondja neki, hogy vigye őt rögtön himző-utcza, numero négybe.
—Odatalál-e ön?
—Elhiszem azt,—szól a bérkocsis, hamis mosolyra hunyoritva pofáját.
—Ez már aztán a népszerüség!—mond magában a képviselő,—még a bérkocsisok is mosolyognak, mikor a lakczimet mondja nekik az ember.
Megérkeznek, a bérkocsis becsenget, X. ur belép: a kapusné fogadja.
—Itten van az Egyetértés?—kérdé a képviselő ur.
—Hogy ne volna itt egyetértés? csak tessék felsétálni a lépcsőn.
—Én vagyok X. képviselő. Jelentsen be!
—Szükségtelen. Jár ide képviselő száz is. Tessék csak felsétálni.
(Száz! Ez már hatalmas párt!—gondola magában X. ur.—S még a „habarékok“ azt merik mondani, hogy csak hetvenen vagyunk! Micsoda hetvenkedés!)
A pompásan butorozott salonban egy jól táplált asszonyság fogadja az érkezőt.
Pompás salon, kövér dáma, ez nem lehet demokrata nyusz pepersz szerkesztőségi iroda.
—Nem tudom, jó helyen járok-e?
—A legjobb helyen, kérem alásan.
—Én a directeurt keresem. (Külföldön a lapszerkesztőt directeurnak csufolják.)
—Az én vagyok!
—Ez már derék! Amerikában is vannak mistressek, a kik ily vállalatok élén állanak. (Most kezdte már érteni X. úr, hogyan lehet az, hogy, annyi disznó gorombaságért, a mennyi az Egyetértésben napvilágra kerül, hogy nem lőtték még rostává a directeurt! Hát mert az egy mistress. Nőt nem lehet provocálni!)
—Vannak már munkatársak is jelen? (Korán reggel volt az idő.)
—Mindjárt meg fognak jelenni.
Arra egyik ajtón is, másikon is kezdtek beszállingózni:—egy szőke, egy barna, egy alacsony, egy magas, egy piros, egy creolszin; csupa merő missek.
Ez már igazi amerikai világ! Csupa hölgy szerkesztőség. Most már érteni lehet azt a hatalmas, erőteljes stylust! Ilyenre csak hölgyek képesek!
Bemutatják őket névszerint. Valószinüleg csupa irói pseudonymok.
—És azok mind „függetlenek“?
—Tökéletesen függetlenek!
—És republikánusok is?
—De még igazán azok!
—No ez már örvendetes előhaladás! Hát én választási kérdésben jöttem ide, kérem, missis!
—Csak tessék választani!—szól nyájasan a madame „le directeur“.
—Damned!—mormogja az amerikai.—Talán mégsem jó helyen járok. Ez Csávolszky urnak az irodája?
Erre aztán mind valamennyien elkezdtek nevetni.
—Nem épen: az odaát van a szemközti házban.
—Alászolgája!
Semmi maliczia!—A hová a képviselő ur tévedt, az egy „komornákat, bonneokat és társalkodónőket elhelyező“ intézet volt.