Deák Ferencz-adoma.
Reading edition
Meglátogatja az öreg urat egy jó barátja a vidékről. Beszélnek egyről-másról. Végre kérdi az öreg:
—Ecce, bizony el is felejtem kérdezni, megnőttek már a kis leányaid, amióta a térdemen ringattam, képzelem.
—Meg biz azok, Istennek hála,—válaszol a vendég,—maholnap anyányiak.
—Hát mért nem adtad már férjhez?
—Ugyan hova gondolsz! Csak nem loptam őket talán, hogy siessek tuladni rajtok, mikor az egyik még csak most mult tizenhat, a másik meg még tizenöt sincs.
—Hja pedig, barátom, nem tanácsos az ilyesmit halogatni. A lány is csak olyan portéka, mint más portéka: akkor veszik, ha látják. Hozd fel őket a farsangra Pestre.
—No már azt nem teszem. Először is sokba kerül, másodszor meg az az elvem, hogy a jó bor czégér nélkül is elkel.
—El ám, ha megkóstolhatják,—felelt az öreg ur nagy komolyan.