Különféle prédikácziók egy és ugyanazon textus felett,

ha majd a fővárosi elegáns világ extra-papot fog tartani a maga számára.

Textus: Illés próféta pediglen sokat éhezék vala a pusztában, a midőn is a holló táplálta őt orrában hordott eledellel; elvégre pedig felviteték az égbe tüzes szekéren.

A közönséges pap a közönséges embereknek erről igy fog prédikálni:

„Hát biz, édes gyermekeim, a szegény embernek mindig az volt a legfőbb virtusa, hogy mennyi ideig birja ki a koplalást? Illés próféta im példát adott nektek, hogy az ember nem azért született, hogy egyék, hogy a hasát megtömje, a háját megnövelje; hanem hogy elmélkedjék a világ mulandósága felett.

Mi volt az a próféta a régi időkben? nem más, mint mai világban az újságíró. Voltak akkor is hamis próféták és igazi próféták, s láthatjátok, hogy az igaz próféták szine előtt még a hollók is ugy jelentek meg, mint előfizetők. Mert mit jelenthetett egyebet a próféta ölébe hullatott kenyér, mint kegyes subventiót; azért ti se legyetek rosszabbak a hollóknál, és praenumeráljatok az Idők Tanujára, a ki egyedüli igaz próféta jelenleg a pusztában.

A mi pedig a tüzes szekeret illeti, az nagy vigasztalására szolgálhat minden szegény embernek; mert ime, a hol szekerek vagynak, ott kocsisokra is szükség leend, és igy a szegény emberek mindenütt fognak munkát és conditiót kapni; ha jó bizonyitványuk lészen.

Hanem már most gyertek haza velem együtt édes gyermekeim, mert mingyárt jönnek az uraságok; s azoknak másformán fognak prédikálni, valamint hogy ti sem kivánhatjátok, ha egy csepp belátástok van, hogy ők együtt imádkozzák veletek azt, hogy: „Add meg mi nékünk a mi mindennapi kenyerünket!“ Miután ők zsemlyéhez szoktak.“

Az elegáns pap az elegáns közönség előtt pedig igy fog e felől elmélkedni:

„Nagyságos és méltóságos keresztyének?

Illés ur próféta volt, még pedig nem az a próféta, a mit most sokkal gyöngébben adnak elő a nemzeti szinpadon, mint Lagrange idejében; sem Schofka társa, a wetterprofét; nem is egy somnambule, ki entree mellett három kérdésre ad nagysádtoknak feleletet; hanem egy valóságos elegáns gavallér, a ki ha valamit mond, annak teljesülni kell. Ein Mann, ein Wort!

Hogy birtokos ur volt, az kiderül onnan, hogy pusztában lakott; tehát pusztája volt; er wohnte auf seiner Puszta. Vraisemblebalment azért éhezett, mert ez nála Hungercur vala. Hanem azért öltözetét el nem hanyagolta.

Kitűnik azon kor jeles institutiójából a hollókkal, melyek neki enni hordtak, hogy azon időben még a holló is, le corbeau! meine Hochgebohrenen, kötelezve volt, megadni az illetékes dézsmát, payer le dime,—az ő földes urainak.

A mi pedig a tüzes hintót illeti, melyen monsignore Illés elragadtatott az égbe, az nagysádtoknak nagy vigasztalásra fog szolgálni, hogy a más világon is vagynak equipageok, s ottan is elegáns fogatokon fognak járni azok, a kiket ez rang szerint megillet.

És most legmélyebb köszönetemet nyilvánítom méltóságtoknak és nagysádtoknak, hogy kegyeskedtek magukat saját személyükben megalázni, és hogy az alatt mig beszéltem, fennhangon nem diskuráltak. Legyen szerencséjük az angyaloknak máskor is elfogadhatni kegyelmességteket, s elegáns toilettjeikben minél változatosabb variácziókban gyönyörködhetni.“