Deák Ferencz-adoma.
Reading edition
Boldogult Deák Ferencz a buziási szép parkban találkozott egy fiatal emberrel, a ki még akkor megyei tisztviselő volt s a kinek német eredetü leány neje az öreg urnak azért tetszett, mert tökéletesen megtanulta a magyar nyelvet.
Az öreg ur séta közben a fiatal emberhez fordul s tréfásan kérdi, hogy tősgyökeres magyar ember létére mint tudott elvenni egy stocknémet lányt.
—Hát kedves urambátyám, nagyon utálom a fajtáját; s azt gondoltam, hogy ha egyet elveszek belőle: azzal is kevesebb lesz a német.
Az öreg ur egy darabig nem szólt, hanem aztán igy fordult a fiatal emberhez:
—Te Ferkó, nem is vagy te olyan bolond, mint a milyennek teszed magadat. De ha már mégis csakugyan bolond vagy, hát azt kivánom, hogy teljesedjék be rajtad a magyar közmondás: egy bolond százat csinál.
—Szabad kérdeni urambátyám, hogy miként érti ezt?—kérdi a mi emberünk az öreg urat.
—Ne kérdjed, hanem csináld!—fejezé be Deák a discursust.