Non plus ultra a kortes életből.

0...., egyike a pozsonyvidéki képviselőknek megtudja, hogy az ellenpárt leghatalmasabb kortesvezére az X.-i helységbiró, a kit semmi hatalom és dicsőség nem képes levenni a lábáról; hát mondja, no majd leveszem én! Odamegy őt személyesen meglátogatni. A biró a mint meglátja 0....-t az ablakán keresztül, a mig az a kocsiból leszáll (szökni már nem volt idő), azt mondja a feleségének: feküdj le frissen az ágyba, tedd magadat betegnek, én meg felszaladok a padlásra, mondd, hogy nem vagyok itthon.

Mire 0.... bejött a szobába, már akkor biróné asszonyom ott fohászkodott a tornyos nyoszolyában, s elnyögdécselé, hogy a férje bizony kiment a faluba, az adót beszedni.

—Nem tesz semmit, monda nyugodtan 0...., majd megvárom, mig hazaérkezik, s azzal leült szépen a kanapéra s kikérdezte biróné asszonyom minden testi baját, komendált róla hathatós háziszereket s nagy részvétet tanusitott általánosságban. Igy tartott ez egész déli harangszóig. Biró uram csak nem jött haza.

—No, már nem jön haza az apjuk ebédre, monda biróné asszonyom. Bizonyosan elfogták valahol a komák. Itthon ugyis hideg a konyha, mert a tilogus nagy diétát rendelt a betegség ellen.

—Nem tesz semmit, monda 0.... Én már hozzá vagyok szokva, mint afféle vadász ember, hogy csak este ebédelek,—s ott maradt a kanapén rendületlenül s tartotta discursussal biróné asszonyomat.

Délután is lett, este is lett. 0.... csak nem mozdult a helyéből, se biró uram a padlásról. Eközben a marhákat is hazahajtották a legelőről. Biróné asszonyom majd kezét-lábát ette meg kétségbeestében.

—De hol marad már az én uram? ihol jönnek a tehenek a legelőről; senki sincs a háznál, a ki megitassa, bekösse őket az istállóba.

—Hát ha senki sincsen, monda O...., itt vagyok én: magam is gazda ember vagyok.

Azzal kiment az udvarra, vizet mert vederrel a kankalikos kutból a vályuba, megitatta a teheneket, a rideg marhákat s azzal rendre valamennyit bekötötte az istállóba, szénát is vetett eléjük.

De már erre csak lejött biró uram a padlásról.

—No, uram, monda O....-nak. Eddig ellensége voltam az urnak; de most már látom, a mit látok! A ki a szegény emberek jószágát, mikor a gazda szorultságban van, maga kész megitatni, az nem lehet ellensége a népnek! Mától fogva az ur hive vagyok!

S nem lett O....-nak buzgóbb kortesvezére azontul, mint az X-i helységbiró.