Miért vagyunk kénytelenek politizálni?
Reading edition
Fürdő-helyeken ugy tesz a sors a társasággal, mint egy tuczat kártyával: összekever alsót, felsőt, királyt, disznót. Az ember megismerkedik egymással, mert kénytelen vele s ott ül aztán egy szép esős idő alkalmával a veranda alatt X. gróf, Y. grófné két kis fiával, Z. gyapjukereskedő, 2. szinész, A. gőzhajó-kapitány, C. tiszttartó, D. lapszerkesztő, E. orvos, F. tisztelendő ur, G. dandy, azután táblabiró Tallérossy fon Zebulon, aztán meg egy vad poéta.
Beszédbe kell elegyedni egymással, mert az eső nem ereszt sehova.
C. tiszttartó elkezdi a lamentot a rosz termésről;—kifagyott a repcze, buza a télen!
A vad poéta bele szól, hogy mondjon valamit:
—Csodálatos, hogy csak a zab nem fagyott ki a télen.
A tiszttartó végig nézi szörnyen: „zab? télen?“ Itt aztán vége minden discursusnak.
Z. kereskedő kezd ujra bele; milyen rosszul kel a gyapjú!
2. szinész nem állhatja meg, hogy hozzáértését ne tanusítsa a következő észrevétellel:
—Különös, hogy csak a kecskegyapjunak van jó ára, a zigayának.
A kereskedő nagyot bámul: „zigaya? kecskegyapju?“ Nincs aztán több kedve diskurálni.
X. gróf el akarja ütni a dolgot s hogy kisegitse a szinészt zavarából, azt kérdi tőle, hogy micsoda operákban szokott énekelni.
Az pedig történetesen drámai szinész, s szörnyen apprehendál a kérdésért.
Szerencsére éppen arra hajtat a gróf négyes fogata s magára vonja a közfigyelmet: gyönyörű telivér lovak.
A gróf oda fordul hozzám, hogy mit szólok lovaihoz? Én valami nagyon hizelgőt akarok mondani és azt mondom: „ugy-e bár ezek poroszka lovak?“
Persze én életemben egyszer ültem lovon s nekem az tetszett, hogy az poroszka volt.
A gróf félre néz, elejti a szemüvegét, s félbeszakad az értekezés.
Erre D. lapszerkesztő, hogy jóvá tegye hibámat, a grófnénak kezd el udvarolni, egyik távollevő testvérét magasztalva előtte, a kivel a grófnő köztudomásra már régóta legmélyebb fachéeban van.
A grófné társalkodónéja igazitani akar a görbe mulatságon s átviszi az irodalmi térre a konversacziót, azt kérdezve D. lapszerkesztőtől, hogy ilyenkor, mikor nincs otthon, ki nyomtatja az ujságot?
Ennek sincs aztán kedve több előadást tartani.
Most a dandy lép fel s a tisztelendő atyának kezdi magasztalni a coelibatus institutiójának magasztosságát; mire a tisztelendő ur megjegyzi, hogy ő ugyan feleséges ember s unitárius pap Csíkben, az aztán keresztyénileg kisegiti a dandyt a zavarból.
F. a gőzhajó kapitányt interpellálva, hogy vajjon csavargőzös-e már a hajója? Persze Csíkben azt is hihetik, hogy ha sokáig csavarog valaki a gőzösével elébb-utóbb csavargőzös lesz abból.
Majd a gazda-ember fogja elő az orvost s kezdi az orvosi tudományokban való jártasságát az által napfényre hozni, hogy megmagyarázza neki, miért vasas ez a savanyuvíz? Mert magnesia van benne, s a mágnes magához vonja vasat a levegőből.
Az orvosnak szeme-szája eláll e fölfedezésre.
Itt megint elveszne a homokban a társalgás szűken eresztő patakocskája: ha a kereskedő a grófnétól meg nem kérdezné: hogy ugy-e bár ikrek ezek a kis gróf urfiak?
—Igen is. Ikrek.
—Mind a kettő a nagysádé?
Megint végünk van.
Most aztán a gróf akar velem beszédbe elegyedni:
—Hexameterekben szokott ön irni, ugy-e, vagy pentameterekben?
Ahán! Ez revánzs volt a poroszka lóért!
S így akadunk fel, valahányszor elakarunk indulni, mig végre Tallérossy Zebulon kitalálja a nyitját: elkezd politizálni; ott azután mind otthon vagyunk, nincs járatlan elme, nincs bátortalan hang; bele szól gróf, grófné, gazda, kereskedő, orvos, gőzhajókapitany, szerkesztő és poéta; egyszerre hatan is beszélünk s mégis értjük egymást.