Egy régi latin vers magyarra forditva.

A mi hatalmunknak örökös joga áll im ezekben: Csalni, hazudni sokat;—senki se tudja csupán. Gazdagodásodról légy gonddal, bármi uton is Csalva, avagy lopvást;—senki ne tudja csupán. Lelkedben tagadón—esküdhetek Isteneidre. Titkot rejtve takarj;—senki ne tudja csupán. Nagyratörekvőket nyomd el, rángasd le erővel. Nyögve heverjenek ott;—senki ne tudja csupán. Szembe dicsérj, hizelegj, kit szived utál, te magasztald, S szidd le, ha távol van; senki ne tudja csupán. A ki utadban áll, kora holtát el ne kerülje Tőr, vagy nyelv által;—senki ne tudja csupán, Irott törvénytől magadat megkötve ne tartsad; Csak ha neked szolgál:—senki ne tudja csupán. Kettő hogy ha pöröl, mind kettőt ejtsd el egyenkint, S huzd le a bőreiket; senki ne tudja csupán. Szűz légy s erkölcsös,—ha a nap süt;—bünt kikerüljed; Éjjel mind szabad az; senki ne tudja csupán. Csalni lehet jobban a barátság örve alatt is. Könnyebb ejtni szerét;—senki ne tudja csupán. Hogy költött szinét a hazugság tartsa hivebben Add kétségesen;—senki ne tudja csupán. Egy napot el ne mulaszsz, valakin hogy csinyt ne kövess el, Mit keserüljön amaz; senki ne tudja csupán. Vallásod köntös, leveted, meg felveszed egyként, Lelkedet egy se köti;—senki ne tudja csupán. Hogy ha van Isten, jó; de ha nincs, ugy félni se kell őt; Mind szabad, a mi lehet;—senki ne tudja csupán.