Leányvár.
Reading edition
1440-ik évben jó s vig szüret volt mindenütt a Hegyalján. De legvigabb volt Patakon a Somlyó-hegyen, Palóczy Mátyás nádor szőlejében. Az agg nádor részt nem vehetett a szüret örömeiben, őt az ország dolgai máshol tartóztatták. Nem lehet mondani, hogy Agata leánya is egész kedvében lett volna. Ő gyakran futott ki a hegy legmagasabb csucsára: nézett le végig a hegy alatti nagy sikságra; onnan várta vőlegényét, Várdai Lászlót, de arra az ut oly csendes volt, hogy rajta port még a szél sem vert. A reményében csalódott menyasszony busan forditá fejét a pataki vár felé; már itt a szélcsend ellenére a várváros környékét egészen porfellegbe burkolva látta, s onnan tompa moraj vonult a hegy felé. Rémülve sietett le a hegyalján mulatókhoz; mire odaért, egy a városból jött lovag beszélé, hogy a cseh husziták a várost és várat véletlenül megtámadták s elfoglalták. A rémhir hallatára bucsu nélkül oszlott szét a szüreti vendégsereg. Agata is beugrott a befogott kocsiba; a kocsis kérdés nélkül hajtott a többi kocsi után a Bodrogköz felé. Mikor már közel jártak a Tiszához, jött magához a leány; gondolkozni kezdett, hol talál menedéket? eszébe jutott az is, hogy az ut keresztül a Tiszán Kis-Várdára, vőlegénye várához vezet; ott biztonságban leend; de ujra azon gondolat foglalta el: mit mond majd a világ? bizonyosan azt, hogy önkényt futott ideje előtt vőlegénye karjai közé. A Tisza révénél már több ezerre szaporodott a menekültek fegyveres és fegyvertelen serege; egymással czivódtak az átmenet elsőségeért. A zaj, a kétségek közt hánykódó leányt teljes öntudatára emelé; kocsiját megállitá; az összegyűlt népnek csengő hangon adá tudtára, hogy ő a nádor leánya, nem akar tovább futni az ellenség előtt: ha már a fegyveres férfiak még a tiszai átjárást sem tudják megvédeni, ő maga fogja azt megkisérteni. A hozzá közelebb állóknak parancsolta, hogy kocsijából tüstént szedjék ki a kerekeket s hányják a Tiszába, hogy ha akarna, se mehessen tovább.
Megszégyenülve fogta körül a bámuló nép, majd a fegyveresek kitörő hévvel nyilvániták: hogy mind mellette maradnak s vérök hullásával védeni fogják. Erre megszünt a révbe tolakodás; várták a bátor amazon további intézkedését. Ő körüljárta és nézte a helyet, a Tiszához vezető lápos tó közti utat elsánczolni, a közel erdőből vágott fákkal a sánczból kihányt töltést megerősíteni rendelé. A védmü alig készült el, jöttek a könnyü védelmet gyanitó csehek; megtámadták a sánczot védőket, de többszöri megtámadásuk a hősnő vezérlete alatt véresen veretett vissza. E hely Várdai László által később jobban megerősittetett és „Leányvár“ nevet nyert.
Az 1700-ik évben Leányvár sánczainak lerontása elrendeltetett; e rendelet végrehajtásával Kanta János szolgabiró bizatott meg: kitől midőn tudakoznák: miért rontatnak le Leányvár erősségei? tréfás komolysággal válaszolt:
—Azért, hogy ennek történetéből ne vonjon a maradék olyan következtetést, hogy a férfinak néha a nagyobb bajok elől a nők kötője alá bujni tanácsos.