Német Berczi szemüvege.
Reading edition
Német Berczi egy idő óta fájós szemei miatt nagy tripla szemüveget hord, mely három oldalról takarja, s ez sok quiproquora ad alkalmat annak, a ki még igy nem látta.
Vendéglőben lakván, a minap eltéveszti egy régi jó barátja az ajtót s benyit hozzá:
—Én doktor Hirschet keresem!
—Nincs idehaza,—szól Berczi;—de én vagyok az assistense; mondja el az ur, mi baja? hanem elébb dobja el a szivarát, a doktor nem szereti a füstöt.
A jámbor patiens aztán nagy sopánkodva elmondja, hol fáj, mi fáj: Berczi csak hallgatja nagy türelemmel.
Végre ád neki jó tanácsokat s elbocsátja, nevén szólitva a patienst.
—Hát ismer ön engem?
—Hisz sógora vagyok.
Ez akkor ismer rá.
—Hogy a muszka vigyen el! Csak legalább a szivarom ne dobattad volna el velem ijedtemben.
* * *
Máskor meg egy becsületes szász megy a szobájába, s keresi báró Fillenbaum képviselőt.
—Az a szomszédban lakik.
—Talán ön is képviselő?
—Az ám.
—Szintén szász?
—Igen. Én vagyok Eitel Frigyes.
(E két név egymásután következik a lajstromban.)
A becsületes szász hátrahőköl.
—Uram! az nekem igen közel rokonom.
—Annál nagyobb szégyen, hogy nem ismer ön a rokonára.—Förmedt rá Berczi.
A jámbor szász átlátta, hogy ő a hibás, engedelmet kért s elkotródott.