Hja, paraszt, az más.
Reading edition
Mikor még Deák Ferencz Kehidán lakott, egy rokona meglátogatta őt. Ebéd után szivarra gyujtanak s még jóformán félig sem szitták ki szivarukat, midőn Deák igy szól rokonához:
—Tedd le öcsém azt a szivart, s gyujts rá másikra.
—De hiszen még csak félig szittam el—bátyám, jó lesz e még.
—Tedd félre csak—a szivar ha egyszer félig elégett, már nem jó.
A rokon engedelmeskedék és másikra gyujtott.
Midőn már Pesten lakott az öreg ur, ismét meglátogatá ugyanezen rokona. Deák megkinálja szivarral és diskurálnak.
A szivar csakhamar elégett feléig, s a rokon megemlékezve a kehidai leczkéről, félreteszi szivarát.
—Mit csinálsz öcsém? nem jó tán az a szivar? kérdi az öreg ur.
—Nem biz e, bátyám, nem rosz, hanem mivel félig elégett—én bizony megemlékezve bátyám egykori intéséről ujra akartam gyujtani.
—Hja öcsém, az Kehidán volt,—most Pesten vagyunk, itt el lehet színi az egész szivart, mondá az öreg ur.