A létai fuvaros.
Reading edition
Nagyon sürgős menetele volt a megyei orvosnak, éjszaka kellett még hat mérföldnyi távolba utaznia, fuvarost hivatott, megmagyarázta neki, hova vigye, azzal összepakolt, bundájába vágta magát s mondta neki, hogy csak hajtson szaporán, de vigyázva.
A mint a határból kiértek, a fuvaros beszélgetéshez kezdett, de nem kapott választ; hátra néz, hát látja, hogy az orvos aluszik.
No, ha aluszik, akkor ő is megállitja a lovait, kifog, leszerszámoz, a lovakat kicsapja a gyepre legelni, maga meg lefekszik a kocsi mellé a szűrére s követi a jó példát.
Reggel jókor felébredt az orvos, a fuvaros épen akkor fogta be a lovakat.
Az orvosnak ugy tetszett, mintha nagyon ismerős volna az a város, a melyet a közelben lát.
—Nini, hol járunk már?
—Hát csak itt vagyunk még Léta mellett.
—Hát hogy a ménkübe lehet az?
—Csak ugy biz' a, hogy láttam, milyen jóizüen aluszik a tekintetes ur, nem akartam, hogy a döczögős ut fölrázza az álmából.
Tehát az orvos a nagy sietséges igyekezettel azt nyerte, hogy egy éjszaka kinn hált az ég alatt a szekéren—jó vetett ágya tőszomszédságában.