Bartakovics érsek meg a tiszttartója.

Mikor kinevezték egri érseknek, első gondja volt az érseki javakat rendezni, a tönkrement gazdaságot helyreállitani, a zilált vagyoni viszonyokat rendbe szedni. E munkájában erélyesen járt el s nem egy gazdatiszt, ki szerzett babérjain nyugodtan vélt pihenhetni, megtanulhatta, a mit rég elfelejtett, hogy hogyan kell szántóknak, aratóknak kora reggeltől késő estig a sarkában lenni.

Az érsek azt tartotta, hogy most ez a legjobb politika, s legkülönb zöld asztal a zöld mező.

Természetes, hogy több afféle szentheverdel napokat ünneplő ispán-, kasznár-fajta részesült vagy komoly megintésben, vagy pláne egyenesen áldozatául esett az érsek reformmunkálatainak, kisöpörtetvén, mint haszonvehetetlen.

A konczlesők azt hitték, no majd lesz itt szüret, majd lesz itt avancement.—hogy az uj érsek minden gazdatisztet elcsap. Jó lesz közel állni hozzá, hátha a nyilasba sikerül valamelyikünknek besurranni.

Leginkább aspiráltak pedig a ....-i tiszttartó állomására; ez jó zsiros koncz lett volna nekik. Azért hát el nem mulasztották volna ugy oldalvást tudomására juttatni az érseknek, hogy az a tiszttartó milyen szörnyű lusta dög, nem is lehet a nagy hasától valami nagyon fürge, aztán meg van egy nagy hibája.

—Mi lehet az?—tudakolá az érsek—talán csak nem tolvaj?

—Óh Isten mentsen, azt a világért sem lehet róla mondani. Ámbár bizony jól megszedte magát. No, de azt becsületes uton is tehette. Nem merem mondani, hogy—

—Nos hát akkor mi lehet az a nagy hiba?—sürgeté az érsek—egyik se nevel olyan lovat, barmot; buzája, rozsa szép, repczéje sikerül; mindenen áldás van a keze alatt. Hát legyen ő lusta akár ezerszer.

—Nem a lustaság—mondák a fülbe sugók—más itt a baj; sokkal nagyobb annál. A ....-i tiszttartó, szörnyűség! soha sem imádkozik.

—Hogy a ....!—az érsek nem mondta ki, a mit elkezdett; megnyugtatta az árulkodót.

—Édes fiam, ugy látszik, a ....-i tiszttartó lelkének üdve nagyon rajta fekszik a te lelkeden. Az bizony baj, hogy ő nem imádkozik; de bizonyosan azért nem teszi, mert helyettem kell dolgoznia a gazdaság körül s igy megbizik bennem, hogy én meg viszont helyette is imádkozom. Légy csak te nyugodt a ....-i tiszttartó e baja felől.

Hanem egyszer csak azt hallja az érsek, hogy a ....-i tiszttartó azonfelül hogy lusta, azonfelül hogy nem imádkozik, még szörnyű nagy korhely is, mindig iszik; a mennyit ő meg nem innék, annyi bor nincs; részeges, garázda, megbizhatlan.

No, már ez olyan vád, a mely, ha alapos, sulyos következményeket vonhat maga után. Azért hát meg kell vizsgálni, ha vajjon alapos-e?

Nagy ebédet adott az érsek s arra valami gazdasági tanácskozás ürügye alatt elhitta a ....-i tiszttartót is. A felszolgáló hajduk be voltak tanitva, hogy a mint a tiszttartó elé helyezett meszelyes palacz kiürül, azonnal tegyenek helyébe egy másikat, s olvassák, mennyit iszik meg.

Biz az pedig nagyon sokszor kiürült. Az érsek aggodalommal vette észre, hogy az iszákosságra vonatkozó vád alighanem alapos.

Az ebéd vége felé odainti a hajdut:

—Hány volt már?

—Most viszem a tizenhetediket.

Az érsek figyelemmel vizsgálta vendégét, nem vesz-e észre rajta valami változást. Nem volt azon egy szikra sem, egy korty nem sok, mintha annyi bort sem ivott volna.

Az üvegek még folyvást ürültek. A huszonnegyedik járja már. Az érsek titkon int a hajdunak, hogy hozza a következőt.

Mikor a hajdu épen ki akarja cserélni az üres palaczkot telivel,—a tiszttartó ráteszi tenyerét az üres palaczk szájára s odamordul a hajdunak:

—Hadd el öcsém, ennél többet soha sem iszom

—Csak tizenkét itczécskét méltóztatik mindig?—kérdé az érsek?

—Épen csak annyit,—felelt a tiszttartó.—Azt azonban nem tudtam, hogy excellentiád is olvassa.

Az érsek kissé elszégyenlette magát. Azonban ha már belekezdett, hát kiismeri tisztjét.

Asztal után beszédbe eredt vele, gazdasági dolgokról. Azt hitte az érsek, hogy most már csak utóléri ő kegyelmét a tizenkét itczécske.

Hát akkor bámult el, mikor a beszélgetésben elmélyedve, észrevette, hogy hiszen már este lesz. Az öreg tiszttartó a legpracticusabb gazdasági elveket oly elevenen, oly vonzó modorban fejtegette előtte, biztató terveket, szükséges javitásokat, gyümölcsöző beruházásokat proponált, ismertette a legjobb gazdasági gépeket, s az érsek három órai beszélgetés után nemcsak arról győződött meg, hogy ez az ember józan ember, de arról is, hogy kitűnő gazda is és becsületes ember.

Mikor a fülbesugók ujra előjöttek, csak annyit mondott nekik:

—Az bizony iszik, sokat iszik, nagyon sokat iszik; de birja. Hej ha minden gazdatisztem ilyen korhely volna!