A gazda-ember mint időrendező.
Reading edition
—Óh, uram Isten, de nagy ez a szárazság, csak már jönne egy kis jó eső, hogy szántani lehetne.
(Jön egy hetes nagy eső.)
—Jaj, uram Isten, csak már megállna ez az eső, hogy vetni lehetne.
(Megáll az eső, jön helyette nagy szél.)
—Jaj, uram Isten: mind cserepes lesz a föld, elszárad a vetés, csak már megállna ez a szél.
(Megáll a szél, lesz utána dér.)
—Már megint minden kifagy, a mi kikelt? csak már bemelegednék ujra.
(Dühös melegség támad.)
—Jaj, minden kiszárad, hernyó, sáska elhatalmasodik, de jó volna egy kis friss zivatar.
(Jön zivatar záporral, mennykőhullással.)
—Végünk van, mind megdül a gabona, beiszapul a rét! állandó idő kellene már.
(Megállapodik az idő.)
—Egyik nap olyan, mint a másik; mind összeszorul a buza szeme.
(Végre eljön az aratás, szerencsés bő esztendő van, gazda-ember szomoruan vakarja a fejét a telt hombárok előtt, mikor kiszámitja, hogy máskor felényi termésért több pénzt igért Mózes, mint most összesen a két annyiért.)
—Óh uram Isten, ha már adtál sok buzát: adj még hozzá egy kis tisztességes háborut is, hogy—ára legyen!