A tanár boszúja.
Reading edition
Kövy Sándor hires pataki jogtanárral történt a következő eset:
Az érdemes tanár urnak volt a legutolsó praelectiója egy diligentia végén, s a juristák már alig várták, hogy a déli 12 órát elcsengessék, várván már akkor mindnyájukra a szekér, hogy őket a világ négy sarka felé elszállítsa a szüreti vakáczióra.
Egyszer aztán csakugyan csengettek 12 órára; de az öreg Kövy hallatlanná tette azt s tovább magyarázott éppen valami igen érdekes régi családról, nemesi diploma stbről.
A juristák várnak 5 perczig; várnak 10 perczig—az öreg csak magyaráz tovább és nem mozdul. Elkezdenek hát feszengeni, az ajtóra kacsintgatni, hogy a tanár urral észrevétessék megbotránkozásukat a felett, hogy az édes vakáczióból ilyen vámot szed.
Látván aztán Kövy, hogy itt ugyan borsóhányás a falra minden magyarázat, ugy se hallgat rá senki, hát a mondat közepén felvette botját, kalapját s vig vakácziót kivánva, elhagyta az auditoriumot.
Bekövetkezvén a szüret utáni diligenczia: a mint Kövy a legelső praelectióra felment, azt a multkori megszakitást folytatva, igy kezdte meg:
.... pedig a Fekete familia igen hires és gazdag familia volt.
Hanem erre a csuffátételre aztán szégyenkedve sunyták le a fejöket a juristák, s félbe nem szakitották volna többet Kövy előadását, ha reggeltől éjfélig tartott volna is az.