XXIII.

A buldogg emlékezetű Bach-korszakban egyszer nem volt már egyéb dolga a miniszternek, hozzáfogott a tanügy centralisálásához. Utasitást adott a Comitatsvorstandoknak, a Comitatsvorstaridok a Bezirkscomissäreknek, a Bezirkscomissärek az Ortsnotäreknek, hogy az irástudó notabelek jegyzékét küldjék fel a falukból. Ez végbemenvén, pár hét mulva aztán szétküldettek országszerte a nyomtatott okmányok, névszerint 1-ször: N. N. falusi gazdának „Schulrath“-tá való kineveztetési okmánya, 2-szor: ugyanannak számára rubrikázott betöltendő ivek, és 3-szor: a községi jegyzők számára utasitások, a miket a Schulrathokkal közölni fognak.

Nógrádmegye egyik palócz falujában is megkapja az okmányokat a jegyző, s behivatja azonnal az illető gazdát, kit e nagyszerü kitüntetés ért. Annak épen a szénatakaritást kellett abbahagyni, örült a meghivásnak nagyon.

—Hát „nagyságos hallja kend“,—szól a jegyző. Nagy megtiszteltetés érte Bécsből. Itt küldi a miniszter ur a kinevezést, nagyságos kend lesz ezután ebben a faluban a Schulrath, s ezután az lesz a titulusa, hogy „löbliche Schulrath.“

—Eertem uram: „leöblitétt sültrák.“ Haat ha muszaj, haat csak elviselem.

—Ezennel tehát utasitásul adatik löblicher Schulrath urnak, hogy kötelessége leszen ezentul minden reggel megvizitálni az iskolát, hogy pontosan kezdi-e a tanitó a leczkeadást, minden szombaton kiexaminálni a gyerekeket, hogy mit tanultak, megvizitálni az irásaikat, különösen a német irásaikat jól megbirálni, minden félévben rigorosumot tartani, s annak eredménye felől az ide mellékelt lajstromot nyolcz nap alatt rendesen betölteni s nekem feljebbküldés végett kézbesiteni.

—Eertem uram, eertem. Keserves dolog lesz ugyan nekem a falu tulsó veegeeről beczammognom minnap a rektoráig; aztán meg a tiszteletes inkább megtehetnee, mert ott lakik a töveeben az iskolának, de meg a neemetet szegeenyt, mikor irva van, nem is igen szeretem een olvasni, mert azokban a hegyes betőőkben mind felseerül a nyelvem; hanem hát, ha muszáj, hát csak ezt is elviselem.

—Végtére,—szól a jegyző, s elővesz az almáriomból egy irtóztató magas czilinder-kalapot;—hogy az egész falu előtt annál nagyobb respectusa legyen nagyságos kendnek, s az emberek már messziről lássák, hogy a löblicher Schulrath közeledik: itt küld a miniszter ur nagyságos kend számára egy hivatalos kalapot.

Azzal a fejébe nyomta az uj Schulrathnak a czilindert.

Az megijed, földhöz csapja a kalapot, kinevezést és rubrikázást, kiszalad az ajtón s csak az ablakon kiált vissza:

—De hallja kegyeemed, mondja meg a menyisztereenek, hogy fogjon magaanak maasutt sült rákot avvaa a csikfogoovaa!