Deák Ferencz-adoma.
Reading edition
Az 1832/6-ik évi pozsonyi országgyülés alatt Deák Ferencz a „négy vödör“ utczában volt szállva, hol tőszomszédságában lakott Villaks zirczi apát és Balassa Gábor veszprémi kanonok és káptalani követ, később szombathelyi püspök. E két főpap minden héten egyszer, kétszer ebédet adott, és törzsvendégeik valának az országgyülés kezdetén Deák Antal, azután Ferencz, Szerencsy István, Vég Ignácz és Mayer fehérvári kanonok; egy ilyen ebéd alkalmával, mikor épen az ugynevezett religionare forgott a szőnyegen, azt mondta a zirczi apát Deák Ferencznek:
—Hát a tekintetes ur csak segiti azokat a protestáns atyafiakat?
—Segitem bizony, felelé Deák, mert én sohasem tagadtam, hogy szabad gondolkozásu ember vagyok; sőt megvallom nyiltan, hogy tovább is mennék, ha az utasitásom nem gátolna.
—No de, kérem a tekintetes urat, viszonzá az apát, tessék csak azt venni, milyen messze akarnak menni azok az atyafiak, mikor most már azt sem tartják szükségesnek, hogy a főpásztornak bejelentessék, ha valamelyik hive egyik vallásból átmegy a másikba.
—Követem főtisztelendő urat, nem birka a keresztény lélek, hogy le kelljen metszeni a rovásról, mikor egyik nyájból a másikba hajtják,—monda reá nyomban Deák;—mire aztán nem szólt az apát egy szót sem.