← Table of contents
Népmesék Heves- és Jász-Nagykun-Szolnok-megyéből; Magyar népköltési gyüjtemény 9. kötet

72. A tót diák.

Reading edition

Vót ëcczër ëgy tót gyiák. Az së nem tanút, së nem dógozott, kërësztűszalmát së csinát sosë, ëgyszóval sëmmire së vót jó, nem ényivaló embër vót.

Otthon a házáná má az apja is mëgúnta tartanyi, elcsapta. A tót gyiák mëg hóna alá kapott ëgy nagy latin könvet, kimënt a piaczra, oszt elkezdte ott olvasnyi.

A népek körűáták, hallgatták, mit olvas e? Ëcczër ëgy öregasszony aszongya neki:

– Má én mëgkérdëzëm, lelkëm! mit olvas maga? mëg kicsoda maga?

Aszongya a tót gyiák:

– Ez az a könv, a mibű én a gyövendő mondok, én mëg gyövendőmondó vagyom.

Ott vót a kirá is, hallotta, hogy ez az embër jövendőmondó, fëlhítta magáho, oszt mëmmonta neki, hogy az ő lyányának a gyűreji elveszëtt, ha mët tunná mondanyi, hun van, ad neki száz forintot.

A tót gyiák válalkozott, hogy ő mëgmongya. Akkor a kirá bekűtte hozzá a szakácsot, kérdezze mëg, minő étel mëg ital këll, csak kérjën, mindën mëllëssz!

Be is mëgy a szakács, oszt kérdëzi, hogy mi këll?

Aszongya a tót gyiák:

– Ako leves, ako bab, ako pëcsënye, ako bor,72) nekem mindegy!

Kimëgy a szakács, oszt mëgparancsollya, hogy vigyënek be ëgy akó levest, ëgy akó babot, ëgy akó pëcsënyét mëg ëgy akó bort.

Vót a kirának három inassa, ëgy szőke, ëgy vërës mëg ëgy feketeképű.

Viszi be a levest a szőke inas. Aszongya rá a tót gyiák:

– No! të, szőke, itt vagy!

Mëgy be a babbal a vërës inas, annak is aszongya:

– No! të, vërës, itt vagy!

Harmacczorra beállít a feketeképű, annak is úgy szól:

– No! te, fekete, itt vagy!

Mëgijedt a három inas szörnyenn, mer nállok vót a gyűrő. Sugdostak odaki, hogy mit csinállyonak? ha a kirá mëttuggya, fëlakasztyák őköt!

Bemëntek a tót gyiákho. Aszongyák neki:

– Jaj! csak në mongya má mëg, hogy mink loptuk el a gyűrőt, mer fëlakasztonak bennünket! Adunk ezër-ezër forintot mëg a gyűrőt is odaggyuk, csak në szóllyék sëmmit!

A tót gyiák mëgörűt, hogy ilyen könnyen rátanát a gyűrőre! monta is magába: no! të, Szücskő! (mer úgy hítták!) szërëncsés vagy!

A mit az inasok mondtak, szívesenn beleegyezëtt.

Elvëtte a háromezër forintot, a gyűrőt mëg beadta kënyérbélbe ëgy nagy pulykának.

Estére kérdëzi a kirá:

– No! mëg van-ë má a gyűrő?

Aszongya ő:

– Mëg bizom! a pulyka bëgyibe mëgvan!

A kirá csudákozott: hogy kerűhet az a pulyka begyibe? De a tót gyiák csak bizongott, hogy ott van a!

Fëlbontották a pulykát, hát a gyűrő csakugyan a bëgyibe vót.

A kirá mingyá ki is fizette Szücskőnek a száz forintot.

Azután lëmënt hozzá a kirákisasszony, elvitte magával a kerbe. Ott a fődönn fogott ëgy szücsköt,73) oszt aszongya a tót gyiáknak:

– No! ha olyan okos vagy, hogy të mindënt kituccz tanányi, tanádd ki hát, mi van a kezembe, adok nekëd száz forintot.

A tót gyiáknak eszi ágába së vót, mi lëhet a kirákisasszony markába. Csak a fili tövit vakarta.

– No! të Szücskő mëv vagy szorúva! – monta magába.

– Az az! – kiátott a királyány – ördög vigye el a dógodat, hogy ezt is ki tuttad tanányi! Ne a száz forint ë!

A tót gyiák oszt hazamënt, a sok pézbű akar hóttyig elélhetëtt.

Eger, Heves vármegye. Özv. Bozsik Imrénétől. Lejegyzési idő: 1904. junius.

Notes in this chapter

Explore with AITake your curiosity a little further.

Reading settings