16. A vasfejű farkas.

Hol volt, hol nem volt, hetedhét országon is túl volt, az operencziás tengeren is túl, de még az üveghegyeken is túl, a hol a kis kurtafarkú disznó túr, volt egyszer a világon egy szegény ember. Annak volt egy fia. Az a fiú kijárt az erdőre fáért.

Egy napon is, a hogy az erdőben szedegeti a fát, meglát egy kis kígyót. Azt mondja neki a kis kígyó:

– Vigy el engem innen magaddal, jó tettedért jót várj!

A legény felvette, hazavitte, felvitte a padlásra, mindennap jól tartotta tejjel. Egyszer már nagyon különös volt az apjának, hogy a fia, ha tejet kap, mindjárt szalad vele a padlásra. Kapta magát, megleste. Felment utána a padlásra. Hát ott látta, hogy egy csúf nagy kígyót etet az ő fia. Iszonyú mérges lett.

– Hallod-e, ha azt a csúnya férget el nem tudod a házamtól, téged is elkergetlek!

A legény – mit csinált volna egyebet? – fogta a kígyót, betakargatta, vitte, maga sem tudta, hova. Azt mondja neki a kis kígyó:

– Kedves barátom! vigyél engem ide meg ide, az apámhoz, s ha valamit kínálnak neked értem, ne fogadj el egyebet, csak azt a rossz tülköt, a ki a komrában lóg a falon. S ha odadták, van abban egy dugó, ki ne húzd, mert rögtön szétszaggat a vasfejű farkas. Fújj bele s a hány ember jön hozzád, fogadd meg mind.

Úgy is volt. A legény hazavitte a kis kígyót az apjához, megkapta a tülköt, azzal fordúlt visszafelé. Útközben nézegette ő a kis tülköt, látta a dugót is, a mit nem szabad kihúzni. Kiváncsi volt, mért nem szabad kihúzni! Annyira, annyira, nem állhatta, hogy ki ne húzza. A hogy kihúzta, csak ugrott ki a tülökből egy nagy veres bika, utána meg egy nagy gulya marha. Úgy megijedt, hogy egy krajczár sem maradt a zsebiben. Nem tudta, mit csináljon? mert azt a rengeteg sok marhát hogy hajtja már ő vissza a tülökbe? A hogy ezen gondolkozik, megáll előtte a vasfejű farkas.

– No! megszegted a tilalmat, kihúztad a tülköd dugóját, most már szétszaggatlak!

A legény elkezdett neki rimánkodni. Fogadkozott, hogy akármit csináljon vele, nem bánja, csak szét ne szaggassa! Azt mondja rá a vasfejű farkas:

– Jól van, nem téplek szét, ha azt a négy dolgot, a mit kikötök, megcselekszed!

– Mindent megteszek! – mondta a legény nagy sietve.

– Hát az a négy dolog az: ne mosdjál, tisztát ne végy, ne házasodjál s ne menj a templomba!

A legény megfogadta mind. Akkor a vasfejű farkas behajtotta a tülökbe mind a gúlyát, még a veres bikát is. De azt mondta a legénynek még utóljára:

– Ha a négy dolog közül akármelyiket is megteszed, eljövök s szétszaggatlak!

Bánta is már akkor a legény, akármit igért, csakhogy a tülökkel rendben volt.

Ment, mendegélt hazafelé. Az úton talált egy nagy pénzeszacskót. Egy hétig mindig olvasta, annyi pénz volt benne. Vett is rajta a királytól földet, egy tagban, olyan volt a széle-hossza, hogy egy napig megtartott bejárni. Azon munkálkodott a legény, szántott-vetett s élt, mint Marczi Hevesen. De már nagyon piszkos volt a keze is, a lába is, szeretett volna megmosakodni. Meg is tette volna mindjárt, ha nem félt volna a vasfejű farkastól. De gondolta magában, hogy az már úgyis olyan régen volt, mikor ő az igéretet tette, csak nem emlékszik tán már az se mindenre! Kapta magát, megmosakodott. Alig törülte ki a szemit, már előtte állt a vasfejű farkas.

– Az első tilalmat mát megszegted, mit csináljak most már veled?

A legény megint csak könyörgőre fogta a dolgot.

– Nohát! ha még egyszer megszeged a tilalmat, véged! – mondta a vasfejű farkas. Azzal elment, de úgy, hogy senki se látta.

Kis vártatva vette észre a legény, hogy ő rajta olyan piszkos minden, mint a kent kas. Már eszébe se volt az igérete, egy vasárnap tisztát vett magára. A vasfejű farkas azt is megtudta rögtön. Szaladt is, hogy széttépi. De a legény nagy rimánkodására megint megbocsátott neki.

De már akkor gazdag volt a legény! Erről is, arról is a sok királykisasszony szíve majd megrepedt utána, mivelhogy szép is volt. Annyira-annyira, hogy ő maga is meggondolta a dolgot, megházasodott. A vasfejű farkas, mint a parancsolat, egyszerre előtte volt. De most már mindenáron szét akarta szaggatni. Rimánkodott a legény, szépen kérte, hogy ne bántsa, de a farkas csak, hogy ő széttépi. Fogadkozott a legény nagyon, megigérte, hogy többé nem szegi meg a tilalmat. Azt mondja neki a vasfejű farkas:

– No! még az egyszer! de ha negyedszerre is feltörnéd az igéretet, biztosan véged van!

Bizony feltörte ő negyedszerre is, mert esküvőre is kellett mennie, ha már megházasodott. De nem várta be, míg a vasfejű farkas hozzámegy, az esküvő után rögtön útnak indult, ment a nagy világnak, hogy rája ne találjon a vasfejű farkas.

Ment, ment, mendegélt hetedhét ország ellen. Talált egy kunyhóra, abban szűkölt három kutya, a ki már egy hete nem evett semmit. A legény jóltartotta őket. Akkor azt mondja az egyik:

– Jó tettedért jót várj! te most nekünk ennünk adtál, megháláljuk a jóságodat, szolgáid leszünk. Én vagyok a Mindentudó, ez itt mellettem az Erősmintavas, amaz meg ott Sebesmintaszél. Én gondolok ki mindent, Sebesmintaszél a leghamarabb ott van, a hol lenni kell, Erősmintavas pedig ha megmarkol valamit, szakad!

– No! – gondolta magában a legény – ez kell nekem!

Azzal a három állat meg ő útnak indúlt. Mentek, mendegéltek hetedhét ország ellen. Beértek egy kunyhóba, ott lakott egy öreg asszony, a vasfejű farkas anyja.

– Adjon Isten jó napot, öreganyám! – köszönt oda a legény.

– Adjon Isten, kedves fiam! jól jártál, hogy öreganyádnak szólítottál! mi járatban vagy? mi szél hozott erre, a hol még a madár se jár?

Hát biz’ a legény elmondta, hogy ő a vasfejű farkas elől menekül, mert mind a négy fogadását megszegte s most fél, hogy az a csúnya jószág végére jár az életének.

– No! sebaj! – mondta az öregasszony. – Eredj ki a szőlőbe, ottan kapálnak, végy te is egy kapát a kezedbe, oszt ne félj semmitől!

A kunyhó mellett volt egy nagy darab szőlő, épen kapáltak benne. A legény odament, elkezdett kapálni. De a vasfejű farkas mindig a föld alatt járt s így mindent tudott, merre jár a legény, most is megtudta, abban a szentben ott termett.

– No! egyszer már leszámolunk! bujkáltál előlem, de rajtam ki nem fogsz! most szétszaggatlak.

Azt mondja neki a legény:

– Szétszaggathatsz, de előbb engedd meg, hogy a csizmám levethessem.

Megengedte.

– De most má széttéplek!

– Engedd meg, – mondta a legény – hadd mászok fel arra a jegenyefára, még egyszer visszanézek az édes anyám házára!

A vasfejű farkas azt is megengedte.

Akkor a legény elkezdte kiabálni:

– Erősmintavas! Sebesmintaszél! Mindentudó! gyertek csak! tépjétek szét a vasfejű farkast!

Azok meg csak úgy estek neki, mint az oroszlány. Úgy szétszedték, mintha a világon se lett volna!

Akkor a legény lejött a fáról, felhúzta a csizmáját s a három állattal indúlt hazafelé. Otthon a feleségivel még egyszer megesküdtek, lagzit csaptak, engem is meghíttak, bárcsak még most is ott lehetnék. Még most is élnek, hogyha meg nem haltak.

Tisza-Füred, Heves vármegye. Járdány János parasztlegénytől. 1905. január.