10. Hamupipőke.
Reading edition
Hun vót, hun nem vót, vót a világonn ëgy embër, annak a feleségi mëhhalt, ëgy kis lyánya maratt csak, ezt Hamupipőkének hítták. Asszon nékű nem tudott lënnyi az embër, mëhházasodott újra. Igy mostoha kerűt a házba, a ki még fëlű rája két lyánt hozott magával. Lëhet gondolnyi, hogy rossz helyi vót szëgén Hamupipőkének!
Ëcczër az apjok elmënt a vásárra, mëgát a három lyánya előtt, oszt aszonta: »no! lyányajim! mit hozzak én nektëk a vásárrú?« A két mostohalyány aszonta, hogy nekik szép ruha këll! de a maga lyánya, Hamupipőke aszonta, hogy hozza el neki azt a galyat, a ki a kalapjába letelősször mëgakad!
Mëg is hozta az embër a két mostohalyányainak a vásárfiát, a maga lyányának mëg az agacsgalyat, a ki a kalapjába letelősször mëgakatt. Azt kivitte Hamupipőke az annya sírjáho, ott kikelt. Nemsokára rászát két madár, ott ült rëggeltű estelyig.
Abba a várasba lakott ëgy kiráfi, az báldot tëtt. A Hamupipőke két testvérit a mostohája eleresztëtte a mulaccságra, de őt nem. Kérëczkëdëtt pegyig, de nem eresztëtték, ha elejbe tëttek ëgy tá lëncsét hamuval összekeverve, azt këlletëtt vóna neki egész écczaka válogatynyi. De ő kikönyölt az ablakba, szomorkodott. A hogy ott búsút, búsút, odaszát a két madár, aszongyák neki: »mi bajod van, hogy így búsúsz?« Hamupipőke elmonta, akkor a madarak elkezték kiabányi: »Galambok, madarak, gelliczék! gyertëk! De javát a bëgrébe, a rosszát a bëgyébe!«
Odagyűt sok madár, Hamupipőke allyig nézëtt szét, má a lëncse ki vót válogatva.
Másnap mëgint csak lëncsét attak neki, mos má ëgy szakajtóval, hamuval keverve szintazonszërint, de a madarak ëgy félóra alatt azt is fëltisztították.
Harmannap má nem tuttak mibe akadályoskonnyi, aszonták neki, hogy »mibe mënné të el, te! isz’ ruhád sincs, a kit fëlvëgyé arra a báldra! jobb lëssz, ha itthon maraccz!«
A szëgény lyány mit csinát vóna erre a szavakra? rítt, mint a záporeső. Azútánn kiballagott a temetőbe, lëdőt az annya sírjára, ott rítt ëj jó sort. A fárú ezt látták a madarak, kérdëzték tűlle: mi baja? Elmonta, hogy nincs ruhája, a kibe elmëhessék a báldra, ő mëg szeretne elmënnyi! A két madár elszát, mingyá hozott neki ëgy ezüst- mëg ëgy aranyruhát. Mingyá vót a lyánnak mit fëlvënnyi!
Aznap estére má ott is vót. Az ezüstruhába olyan szép vót, hogy a kiráfi rögtön mëszszerette. Mikor mëg beszényi akart vele, Hamupipőke úgy odalëtt, mintha ott së lëtt vóna. Másnap is az aranyruhába csak ott vót Hamupipőke, de a kiráfi nem beszéhetëtt vele.
De harmannapra má eszëlt ki valamit a kiráfi.
Kiönttette a garádicsot szurokkal, úgy, hogy a mikor Hamupipőke haza akart mënnyi a báldbú, a garádicsonn a félcipéji lëragatt. Hamupipőkének kíntelen vót félcipével hazamënnyi.
A kiráfi mikor kereste, rögtön eszrevëtte, hogy hazamënt má az ő szívi választottya, mer az arancipe oda vót ragadva a szurokba. Kihúzta onnat mingyá, oszt fëltróbáta a város valamennyi lyányának a lábára. Otthon a Hamupipőke két testvéri egészenn lefaragta a lábát, hogy ráférjék a cipe. Úgy is vót. Az ëgyik lyány lábára végtelen nagy nehezenn fëlmënt a cipe, de nagyon szoros lëhetëtt neki, mer allyig tudott benne lépnyi. Úl láttam, mint most.
A kiráfi akkor a lyánval mënt vóna haza Hamupipőkéékhë, de a hogy elmëntek a temető mellett rájok kiátott a két madár az agacsfárú:
Zúg-búg, rossz idő. Csupa vér má a cipő! Szűk a cipő, szűk nagyonn: Nem az igaz mënyasszony!
Hallották ezt sokann, a kiráfi is figyelmezëtt a szóra. Mikor hazaértek, mëglátta Hamupipőkét is, a hogy súrolt valamit. Odahítta magáho, fëltróbáta neki a cipét, hát arra csudállatosann rápasszolt, pegyig Hamupipőke a lábát së faragta. Mëgörűt a kiráfi nagyonn oszt ő is csak akkor vëtte eszre Hamupipőkét, hogy minő szép, mikor jobban mënnézte. Vitte magával mingyá a templomba eskünnyi. Hamupipőkét fëlültették ëgy szép lóra, a két mostoha testvéri mëg mellette mënt. Mikor a temető mellett mëntek, a két madár a fánn mëgint elkezte:
Zúg-búg, jó idő. Vér nékű van a cipó. Jó a cipő, jó nagyon: Ez az igaz menyasszony!
Mikor ezt elmonta a két madár, odaszát a két lyány vállára, oszt a széső szëmeikët mind kivagdosták. Mikor az esküvőrű gyüttek vissza, a két madár mëg a mëgmaratt szëmeikët szëtte ki. A gonoszságoké vak lëtt mind a kettő.
Hamupipőke mëg kiráné lëtt, boldog lëtt, még most is él, ha mën nem halt.
Besenyőtelek, Heves vármegye. Gyűrő Klári parasztasszonytól. Lejegyzés ideje: 1904. márc.