70. A négy egytestvér.
Reading edition
Hun vót, hun nem vót, vót a világonn ëgy szëgény embër, annak vót négy fia.
Aszonta ëcczër nekik:
– Gyerëkejim! én sëmmitlen embër vagyok, nektëk kënyeret nem tudok annyi, idáig neveltelek bennetëkët, mos má mënnyetëk, tanúllyatok mesterségët, oszt éllyetëk a magatok lábánn!
A négy ëgytestvér mëgértëtte a szót, el is indútak szépenn ëgymásutánn.
Az első csillagvizsgálóhó jutott, attú kapott ëgy szép fájín messzilátót, a másogyik tolvajok közé kerűt, az ügyességët tanút, a harmagyik vadászná át el, am mëg olyan puskát kapott, hogy avval akar czélzott, akar së, mindég tanát, a nëgyegyik szabó lëtt, am mëg olyan tőt kapott, hogy az puhánn, keményënn ëgyaránt kërësztűmënt.
Mikor minnyájoknak lëtelt az idejik, hazamëntek. Otthonn mëg épen nagy gyász vót, mer a kirá lyányát elrabolta ëgy sárkány.
Bemëntek ők ehhë a kiráho. Elmonták minnyájan, hogy mit tudnak, ők szeretnének a kiráho szógálatba beállanyi. A kirá aszonta nekik:
– No! jó! Hát te csillagász, nézd mëg, ott a fa tetejibe kőt ëgy madár, hány tojás van alatta?
A csillagász odanézëtt, aszonta, hogy: »Öt!«
– Jó van! de most má, tolvaj! të mëg lopd ki alólla, hogy a madár eszre në vëgye!
A tolvaj ëgy-kettőre ott vót az öt tojással, a madár mëg csak ült szépenn, eszre së vëtte, hogy tojás nincs alatta.
– Ez is jó! – monta a kirá. – Most má, te vadász! lőtt szét ezëkët a tojásokot ëgybű!
A vadász ëgy lövésbű szétlőtte mind az öt tojást.
– Em mán fájín! De mos má, szabó! varrd össze a tojásokot úgy, hogy në lácczassék mëg rajtok, hogy el vótak törve!
A szabó nekiesëtt, úgy járt a kezi, mint a motóla, a tojásokot ëgy-kettőre összevarrta olyan szépen, hogy nem lácczott azon sëmmi repedés.
Aszonta erre a kirá:
– No! má látom, hogy tuttok valamit, de ha a lyányom valamëllyitëk mëgszabadítaná a sárkántú, annak annám feleségű!
Válalkoztak ők arra is.
A csillagász a lyánt mëllátta a sárkány ölibe, a tolvaj kilopta, úgy hogy a sárkány csak akkor vëtte eszre, mikor má a négy testvér a tengërënn vitte a lyánt ëgy csónakba. Szát is utánnok mingyá mindën erejibű.
Lë akart rájok csapnyi, mint a csirkére a hélya, de a vadász abba a szentbe lëlőtte, úgy, hogy dögölve húllott a csónakba. De hogy a sárkánnak nagy dëbëlla testyi vót, a hogy lëesett, a csónak mëgrepedt.
Most dógozott ám a szabó, ha láttátok vóna! én úgy láttam, mint most! nincs az a gép, a ki új járjék, mint az ő kezi. Be is varrta a csónakot ëgymásután.71)
Akkor hazavitték a lyánt az apjáho. Csakhogy négyiké nem lëhetëtt, hát a kirá ëgy-ëgy tarisznya pézt adott nekik, a mivel mind a négyenn hazamëhettek, oszt hóttyig eléhettek belűlle.
Besenyőtelek, Heves vármegye. Gyűrő Klári parasztmenyecskétől. Lejegyzési idő: 1904. márczius.