Lidérczek.

Ezek se utolsó legények a babona-világban; csak alakra különböznek itt-ott, de másképen mindenütt egy a tulajdonságuk.

A babona szerint a lidércz is rosz szellemek szolgája, vagy maga a gonosz; aki többféle formában van bajára azoknak, akik benne hisznek.

Szokott alakja e lidércznek a bolygó tűz; az a kis kékes lángnyelvecske, mely mocsáros vidékeken s ott, hol a földbe temetett állati testek vagy növényanyagok rothadnak, szokott éjjelenkint föllobbanni.

A természet törvénye szerint a rothadó testekből oly könynyü gáznem fejlődik, mely a föld likacsain fölszabadulva, a friss levegőbe jutásakor föllobban és kékes lángocskában elég.

Ily gázféle levegő fölszabadulását megfigyelheti akárki egy poshadt tóparton; amint a poshadt tófenékről ily gázhólyagocskák szabadulnak föl s a viz szinén mint apró buborékok elpattannak; vagyis a viz tükréből fölnyomot kis buborék vékony, átlátszó falait áttörve, e levegőre szabadulnak.

De a babonás ember ezt a magyarázatot el nem fogadja, mert igy ismét egy kedvencz babona alakja semmisülne meg, amiket pedig az ő erős képzelődő tehetsége, olyan kedvtelve alkot össze a semmiből.

A babonás ember nem engedi az ő lidérczét; aki kékes láng alakjában, mint a pásztor tűz világit a mezőn, s ha aztán valami utas-ember utána indul; tovább tovább halad előtte, mig szépen belecsalja a szegény utast valami mocsárba, vagy a temetőbe…

Pedig ezzel a borzasztó lidérczczel csak ott vagyunk, ahogy az előbb leirtam; mert hiszen a lassú lobogással elégő gáz épen csakis a mocsáros helyeken fejlődik, vagy oly helyen, ahol valami állati test rothad. Már pedig legtöbb rothad a temetőben. Igy bizon nem sok csalást visz véghez az a kis lángocska; mert aki ismeri a természetét s utána megy, úgyis el lehet készülve rá, hogy valami mocsárhoz vagy a temetőbe jut.

Ami azt illeti, hogy az a félelmes lidércz a hozzá közeledő elől mindig tovább ballag, az merő képzelődés. Könynyü voltánál fogva a legkisebb levegőmozgás is vonagló lobogásba hozza; igy igen könynyen tovább tovább lebegésnek nézheti annak lobogását, az olyan ember, aki benne az éjjeli sötétség s az egyedüllét hatása alatt, már úgyis valami különös dolgot lát.

Különben éjjel épen nem biztos az ember látása s még egy valóságos pásztortüzet is sokkal közelebb képzel az ember, mint valóban van; s ha közelebb közelebb megy felé; a látási csalódás folytán szinte hajlandó az ember elhinni, hogy az imént már közelebb látta a tüzet. Még egy kis képzelődés ehhez, s az ember könynyen rámondja azt is, hogy talán a tűz távozott előle.

Gyakran a lángocskának még egyszerűbb magyarázata is van, ami kitünik egy rövidke történetből.

A szobotai pap, két barátjával egy vadászatról tért haza s midőn a faluhoz közelebb értek, már az idő egészen rájuk sötétedett. Épen a temető mellett mentek el, midőn egyikük észrevette, hogy a keritésen belül valami halvány láng lobog.

Találgatták, mi az? Egyikük bolygó tűznek mondta; másikuk nem akarta hinni, mert a bolygó tűz igen rövid ideig tart s hamar ellobban. De mert az bántotta őket, a bizonytalanság, bementek a temetőbe s ime sirásókat találtak ott, akik lámpás világa mellett dolgoztak.

Sokszor pedig a szent János bogarat is bolygó tűznek nézi az ember. Ez este szép kékes fénynyel világitó kis bogaracskák, ha sok van egy rakáson, olyan világosságot terjesztenek, hogy az ember, egy kicsit távolabbról valóságos lángocskának látja azt.

Legyen azonban a bolygó tűz, akár a földből kifejlődő és a levegőn ellobbanó gáz; vagy legyen a csalódás és káprázat tüneménye, vagy akár szent János bogárka világa; és nevezze azt a nép a maga szép nyelvén bolygó tűznek, vagy akár lidércznek, anynyi bizonyos, hogy a természet e kedves és különös játékához, az ördögöknek, vagy rosz szellemeknek épen semmi köze.

De a babonás nép nemcsak e tüzet nevezi lidércznek; s miután már egyáltalán nem akar abból engedni, hogy az ilyen lidérczféle valóságos rosz szellem; tehát azt tartja, hogy a lidércz más alakban is szokta jó magát mutogatni; különösen pedig olyan tyúk képében, amelyik kotlik is és kukurikol is.

A kukurikoló tyúkot nagy csapásnak tartja a babona a háznál, s az ilyen természetellenes állatocskát lidércznek nevezi. A babonás tudomány szerint az ilyen tyúkkakas a jércze első tojásából, vagy az oly idétlen és nyomorék tojásból kel ki, amilyen elvétve akad a tyúktojások közt is. Azért a formátlan és különösen az első tojást eltöri a babonás nénémasszony, nehogy lidércz keljen ki belőle.

A satnyára maradt apró jószágot is gyanús szemmel nézik, s az ilyen szörnyet, mint a melybe lidércz vette magát, úgy a kukorikuló tyúkot is ki szokta a babonás ember végezni.

A kivégzésnek is babonás a tempója. A tyúk fejét a pitvar küszöbre fektetik s egy baltával elvágják a szörnyeteg nyakát; s ha a fej kifelé ugrik az udvarra, akkor, se baj! – ha azonban befelé ugrik, akkor veszedelmet jósolnak belőle, akkor tűz lesz a háznál.

De ha ezt a bolondos dolgot mai napság titokban el el követi is, egy-egy öreg anyó; azért olyan bolond dolog még sem esik meg nálunk, mint ami megtörtént Németországban ezelőtt százhetven esztendővel. Ahol egy kukorikuló tyúkot, valóságos bírák itéltek el mint boszorkányt; hóhér kézzel a nagy piaczon lenyakaztatták, aztán testét máglyán elégették.

Az utóbbi időben, hogy nálunk a cochinchinai apró jószág meghonosult; szintén nagy híre futott, hogy azoknak a szárnya alatt szintén lidércz van. Azért is ád szebb tojást és nevel nagyobb fiakat; mert az ördög kegyelmében áll.

A lidérczes hirű tyúkok azonban csakhamar kedvenczei lettek a jó gazdaasszonyoknak; s bizon egyik se bánta azon ördöngős szokásukat, hogy két akkora húsura nevelkedtek, mint a régi törpe tyúkfaj. S miután a gazdasszony azt látja, hogy csak oly természetesen szaporít; mint a többi isten teremtett apró majorság; most már jót bir nevetni a balga hit fölött, mely minden ismeretlen dologra olyan könynyen rá ken valami babonás históriát.

A cochinchinai tyúkok tehát mai napság már nem lidércz szárnyaljuak; és bizonynyal igy veszne ki a kukorikuló tyúk rosz hire is, ha az ember meggondolná, hogy a természetnek nem csak az emberen van néha megjátszódása, hanem az állatokon is. És a természet játékában se a tyúkoknál, se a nyomorék tojásoknál se a bolygó tűznél, bizon épen semmi babonás dolog nincsen.