A kuruzsolókról és a kuruzslásról.

Elértünk a babonák legveszedelmesebb fajához, a mely több bajt okoz a világon, mint amenynyit a mostoha természet okozhat. Mert amibe rosz ember ártja magát, az ugyan tiz ördög munkájával vetekszik; és korán se volt a régi boszorkányok tehetetlen átka olyan veszedelmes a szegény emberiségre, mint a boszorkányok átkozott tanitványai, utódai; a szegény ügyes-bajos népnek egyiptusi csapása: a kuruzsolók.

Annál veszedelmesebbek pedig ezek; mert a szegény embernek, különös bajában, betegségében, megrögzött bizalma van a kuruzsolók, a javasasszonyok, a bábadoktorok iránt.

Ezek istentelen kezére bizza a maga, apja, anyja és gyermeke egészségét és életét; orvost és patikát elkerül; s mig beteg marháját legalább gyógykovácshoz vezeti; saját bajában csak a kuruzsolók babonás kotyvasztékát szedi, s egészségét és életét titokteljes ráolvasások s ráimádkozások oltalmába ajánlja.

Ugy véli, hogy orvos és patikánál a ráimádkozás még is csak olcsóbba kerül. Pedig az a félfont szalonna, vagy hájdarab; vagy az a kis szakajtó lisztecske, amibe a kenegetést számitják, de sokszor drágább pénzbe kerül, mint egy egész hízott ártány. Mert nem hiában szokás-mondás, hogy a beteg ágy két szájjal eszik; de a javas asszony még másik két szájat is kuruzsol hozzá.

Ha aztán a baj a ráolvasásra, megkenegetésre nem tágit; végre aztán ráfanyalódik a beteg atyánkfia a városi doktorra is; hanem annak már nem igen van egyéb dolga, mint hogy a beteg szemeit befogja.

Ez meg aztán jó viz a kuruzsló malmára; mert ime, akinek az isten ideit elhozá, azon már nem segit a doktor meg a patika sem!

Ilyen a korlátolt elméjü ember eszejárása!

Pedig elhozá ám a beteg idejét, nem a jó isten; de a kuruzsoló kenczeficze; s az a bűnös hanyagság, a melylyel a mi népünk szerencsétlen betegeit annyiba sem veszi, mint az utolsó igavonó barmát.

Ez az oka aztán, hogy talán egy ország sincs a világon, ahol anynyi kuruzsló megélne egy rakáson, mint nálunk; s egy nép sincs a világon, mely anynyira bolondja lenne a javasasszonyoknak, mint a mi népünk.

És ez csak mindig a nép értelmetlenségére mutat. Mert csak értelmetlen embert lehet egy kis titkolódzással; ismeretlen hókuszpókuszszal anynyira elfogulttá tenni, hogy azon a réven vizre lehessen vinni.

A titkolódzáshoz pedig a kuruzslók mesterül értenek; hisz a kenyerük.

Azt állitják magukról, hogy titkos tudományukat, a melylyel nemcsak mindenféle betegséget meggyógyitani, de sőt embert, állatot megrontani, és akárkit bűbájos itallal megbabonázni is tudnak; apáról fiura szokták örökölni; még pedig úgy, hogy akárhány testvér közül is csak egyetlen egy lehet abba avatva, még pedig rendesen a legnagyobb; mert a tudománynak csak ugy van ereje, ha csak egy élő gyakorolja.

Hogy a titokzatosságot emeljék; azt állitják, hogy azt valamelyik ős szüléjük valami hires boszorkánymestertől tanulta; vagy valami égből jött irásból szedte öszsze; s annak titkát átok alatt el nem szabad árulniok.

Ugyancsak rejtegetik is a kenőcskészités módját; meg a ráolvasások szavait; ha gyógyitanak, a kenőcsöt észrevétlenül kenegetik s a ráolvasás szavait csak mormolják. S ha valaki megkérdi a gyógyitás módját, azt szokták felelni: „minél jobban kérdezik, annál inkább használjon!“

Természetes, hogy nagy okuk van a titkolódzásra, mert ha a nép megsejdithetné, hogy miféle undoritó kenőcscsel kenegeti betegségében a kuruzsló; s miféle kotyvasztékot étet-itat vele az orvosság révén; meg miből áll az a mormogva elmondott varázs-imádkozás; bizon hamar fölkopnék az álla a csodadoktoroknak.

De egyuttal meg is szabadulna az emberiség egy kullancstól, mely két kézzel s tíz körömmel kapaszkodik a szegény ember nyakába; s mig egy részt eret vág az úgyis sovány zseben; más részt nem egy esetben czinkossá teszi a hozzá folyamodót a legszörnyűbb bünökben; hogyha bajba kerül, legalább mást is magával ránthasson.

Nehány éve Debreczenben fölfedezett a rendőrség egy kuruzslókonyhát. Igazabban mondva: egy pokolkonyhát; mert az csakugyan ördögi tűzön főtt, ami onnét kikerült.

Volt ott emberi koponya, amin még a haj is rajta volt; a vén banya halottakat vett a temetőcsősztől s annak csontjait kiégette – orvosságnak. Volt ott száradt kigyó, béka, s egyéb undok féreg; halott-körmök, akasztott ember madzaga és haja, meg a jó isten a megmondhatója, miféle sok szörnyű szerei a pokolbeli patikának; a mikből enni és inni, meg kenegetni való készült a szegény embereknek.

Hanem hát nem mindenütt fogják ám meg ilyen szerencsésen az ördögöt; s miután a nép nagyban pártolja a javas doktort; hát biz ott még sok atyánkfiának be kell szedni – ezt a sok jóféle orvosságot, addig; mig anynyira megokosodik a szegény ember is, hogy a drága pénzeért legalább kigyót, békát; akasztott ember körmét – meg nem eszik.

Pedig kizárólag ilyféle gyógyszereik vannak a kuruzslóknak; s ha egyik-másik, – csakhogy tessék-lássék, egy kis avas szalonnát, vagy megrágott sós kenyeret is használ a kúrához; azért a legnagyobb része a titkos gyógytárnak, még undoritóbb, mint a mit a debreczeni javasasszonynál találtak.

Ez orvosságok aztán mindenféle bajt gyógyitanak; természetesen egy-egy kis ráolvasással föleresztve. Van egy kuruzsló-könyv kezeim között, három megyében hires kuruzslónak rámhagyott öröke; amelyben száz meg száz betegség és azok orvossága szép százesztendős betűkkel össze van irva. A végében egész halommal a sokféle ráolvasás, nyilalásról, hibbanásról, nyavalyatörésről, szemhályogról, meg még egy rakás isten veréséről.

A nevezetesebb betegségek szép sorba vannak szedve benne. Elől a nép előtt olyan rettenetes sárgaság, azután a nyilamlás; utána a süly, a rontás, a hályog, a pokol kelet, a veszettség, a szivszoritás (nehézség), külső sebek, a szent-Antal tüze, körömméreg, a hibbanás, a rüh, a torokgyík, a görcsök, a szemverés vagyis megigézés; végre a csömör, százféle kelevények meg a többi baj, amivel a szegény embert a jó isten meglátogatja.

Mindegyik baj után, le van irva annak orvossága is.

A sárgaság orvossága, amely betegséget az ember a kuruzsló-könyv szerint úgy kaphat meg, ha valamely halottas ház ablakán benéz és meglátja a halottat; vagy ha az ember a halott mosó vizbe véletlenül bele lép, – e következő:

Vesz az ember, a sárgaságban szenvedőhöz hasonló keresztnevű ember fejéről kilenc férget, ezt a kilencz madarat egy almába belesütve, be kell adni a betegnek. Azután egy ugyancsak hasonló keresztnevű ember ganajából egy darabkát bele tesz az ember egy keményre főtt tojás sárgájának a helyére; a tojást kis zacskóba varva, titokban az oltár teritő alá kell tenni, hogy egy barát három misét mondjon fölötte s ekkor a tojást a beteg kösse a nyakába s ott viselje kilencz napig.

Ezt kilenczszer kell ismételni; – ha t. i. a szegény beteget már az első kilencz nap borzasztó orvossága után meg nem üti a guta.

A könyvecske szélére oda van jegyezve, hogy az öreg kuruzsló hat betegen kisérlette meg a gyógyitást; de egyik se vitte föl a – második kúráig.

Azt hiszem, elég is ebből a jóból – egy porczió.

A nyilamlás orvossága, amit az ember meghűtéstől, vagy rosz fekvéstől kaphat, mint a könyvecske tartja; – egy kicsit megint furcsa!

Sütő-teknő négy szarvából öntsön az ember keresztben vizet a teknőbe; azután szintén úgy a sütő-lapátról is keresztben; s az igy megnedvesitett teknőből kaparja össze az ember a vakarékot s gyúrja meg egy újjal kovászszá. Ezt a kovászt aztán rá kell tenni a nyilalás helyére s hozzá a következő ráolvasás jár:

„Uram Jézus Krisztus, aki meggyőzted a poklot és halált, légy segítséggel a te szolgádnak. Mikor a Krisztus a földön járt vala; szállást kért vala. Engedelmes gazdája, haragos gazdasszonya; gyékény ágya, kő vánkosa; nem nyughatott, maradhatott. Úgy ezen te szolgádnak az nyilamlása, nagy fájdalma ne nyughasson, maradhasson; úgy siessen elmenni mint sietett az Boldogságos szűz Mária a Kálvária hegyére!“

Az öreg kuruzsló ezt a ráolvasást alkalmazta a fog és torokfájásnál is. Bátran használhatta volna még a körömméreg, lábfájás, hibbanás és fejfájásra is; ilyen ártatlan szer nem sok kárt tesz az emberben.

A süly orvossága még eredetibb s mig az ember a sühös helyet egy kis avas szalonnával kenegeti; egy kis bolondos nótát mormol hozzá:

neked parancsolom, a boldogságos szűz parancsolatjával vessz el!“

A rontás orvossága már veszedelmesebb.

Rontásnak kereszteli a kuruzsló és a babonás nép az undorító fekélyekkel járó nemi betegségeket; miket az emher, kicsapongása által szerez; s amit ahhoz értő orvosnak csupa álszégyenkedésből restel megmutatni s amitől a kuruzslás veszedelmes révén szeretne megszabadulni.

A kuruzsló patikában van ellene anynyiféle orvosság, hogy válogatni lehet benne. A legveszedelmesebbet már láttuk a boszorkány-átkoknál.

A legártatlanabb a következő:

Vesz az ember két itcze sört méretlen; s ebben kilenczféle boltbéli édességet összefőz, s azt a beteg a kétszeresen befűtött kemencze mellett, a patkán megissza; aztán végig fekszik a pánkon és betakarja magát kettős dunnával, vagy bundával.

Másik orvossága már kissé károsabb.

Vesz az ember kilencz kútból kilencz itcze vizet; s kilencz szemétdombról, kilencz marok szemetet s ezt összefőzi; és ebbe mossa a beteg magát.

Még undorítóbb s veszedelmesebb a harmadik:

Paszulyt, lencsét, köles-kását össze kell főzni kilencz fának termő rügyeivel, s ezt a beteg egye meg. Amit meghágy azt a mosogató dézsába önti s e dézsában mindazon edényeket, s evő eszközöket, melyekben az orvosság főtt s melyekkel azt megette, le kell mosogatnia; s e moslékkal szokás a beteget a fejétől a lába felé, háromszor lemosni, jobban mondva lemoslékolni.

Mindezen orvosság mellé még jár a következő ráolvasás is:

„Poklos ember ment a Jézushoz; János apostol, láttára elszaladt. Poklos mondá Jézusnak: „ne nyúlj hozzám!“ Jézus mondá Jánosnak: „nyúlj hozzá!“ Az Úr Jézus hozzá nyúlt egy zöld ággal. Siess innét eltávozni pokoli betegség, mint János apostol eltávozott tőled! – Igy muljon el rólad a rontás, – sietve. Amen!“

Mindezen orvosságok azonban csak a benne hivők bőrét érdeklik; s ha valakinek az a paszsziója, hogy akármiféle kuruzsló kotyvasztékot összeegyék, vagy moslékban fürödjék; hát az az ő gondja; hanem a negyedik orvosság már az égbekiáltó bünöket szaporitja.

Az a babonás hit él – ugyanis a söpredék közt, hogy az ilyen rontás elmulik, ha a beteg, fekélyes testével egy ártatlan hét éves gyermeket érint.

S ez égbekiáltó babonának számtalan ártatlan áldozata van; kik zsenge gyermek korukban a legrútabb fekélyekkel boritvák; s kiket megmérgezett vérök örökre nyomorékokká tesz.

S ha meggondoljuk, hogy a kuruzslók, a három első hóbortos gyógymód bizonyos sikertelensége után, rendesen a borzasztó negyedik gyógymódot ajánlják; csakugyan be kell látnunk, hogy egy kuruzsló, száz ördögnél nagyobb csapás a világra.

A szemhályog orvossága csak egy mormogva elmondott ráolvasás; még pedig olyan buta ráolvasás, hogy azért, csakugyan az az ember ad, a jó szó mellé még pénzt is; akinek nem csak a szemén, de az eszén is hályog van.

Áll a ráolvasás enynyiből:

„I✝n✝r✝i. Názárethi Jézus, zsidóknak királya; Juda nemzetségéből való oroszlány győzedelmet vett; szaladjatok ellenkező részek! Dicsértessék az Úr Jézus Krisztusnak drága szent neve; szent Jánosnak szép tiszta, aranyos vize. Anna elindult; ág megcsapta a szemit; ág után vér; vér után termés; termés után hályog; hályog után sötétség. Az Úr Jézus paradicsomában vagyon három szép virág; az alatt ül három szűz leány; egyik a vért mossa; másik a termést bontja; harmadik a hályogot hasítja. Vér oszoljon Krisztus Jézus sebeiből kifolyó vérért; a termés romoljon a Krisztus Jézus öt mélységes sebéért; a hályog hasadjon Krisztus Jézus szent haláláért; boldogságos szűz Mária keserves hét fájdalmáért. Vér vizre! Sötétség sárra! Világosság a szeme világára! Az vér, az termés, az hályog úgy muljon, siessen elmenni, mint az boldogságos szűz sietett a Kálvária hegyére. Amen.“

Ha még ez a czifra imádság se használna, akkor jön a következő:

„Mikor az Úr Jézus Krisztus a földön járt; tüske bokor alá lehajolt; szentséges szemét megszúrta. Mén a boldogságos szűz Máriához. Szent lehelletemet rád bocsájtom. (Rá kell a beteg szemre lehelni). Meggyógyul a szemed. Amen.“

A pokolkelet, vagyis pokolvarnál, melynek gyorsan ölő mérge a leggyorsabb orvoslást igényli; a mindent tudó kuruzsló megint csak ráolvas; s a sebre egy kis fokhagymát s összetört üveget rak; bánja lelke, ha mire a kétszer háromszor végig mormogott ráolvasás elvégződik; a szegény beteg a keze alatt adja is ki a lelkét.

Szokás a betegnek három szál haját is elásni az eresz alá: aztán a miatyánkot úgy mondani el, hogy mikor a kuruzsló oda ér: „itt a földön is;“ – akkor egy gerezd fokhagymát a földre ejt; s e fokhagyma darabot aztán olyan helyre ássa el, ahol ember nem jár; mert a babonás hit szerint, ha valaki csak azon hely fölött átmegy is, megkapja a pokolkeletet.

A veszettségre is csak ilyenféle orvosság terem a kuruzslók kertjében.

Ott, ahol az orvosi segély jó formán elég gyors nem is lehet; s az egyedüli szabaditó a seb kiégetése pokolkővel, vagy tüzes vassal; ott a kuruzsló könynyen veszi a dolgot s összerak kilenczféle kotyvalékot s azt adja a betegnek.

Ebben a kotyvalékban pedig van 1. Isten tehenkéje, 2. szent-János nap előtt szedett ezer jó fű, 3. szent-György előtt villám által ütött fa forgácsából, 4. kőrös bogárból, 5. tavaszkor szedett kőrösfa bimbójából, 6. szent-György előtt szedett rutafából, 7. szent-Iván bogárból, 8. Karácsonyi morzsából és két karácsony közti tojáshéjból, 9. szent-Iván hajnalán mezitláb járván, az ember talpára és lábaujja közé ragadó, virágok és füvekből.

Ezt a kilenczféle istencsodáját szokás beadni a betegnek; s ha máskép meg nem veszednék; ettől az orvosságtól kell megvesznie.

Még veszedelmesebb és egyenesen gyilkoló kuruzslószer, a veszettség ellen kilencz kőrisbogár; amire azon ostoba babona ad okot, mintha a veszett kutya által megharapott ember, ha kigyógyul, kilenczed napra, hétre, hónapra vagy évre, kilencz kis kutyakölköt vizell. – Azt hiszik, hogy a kilencz kőrisbogár, a kutyakölköket hamarabb elhajtja.

A nehézség ellen a kuruzsló olajat és tormát ad a betegnek; hozzá egy kis kénesőt meg szeracsikát is; csak hogy épen poczokmérget nem ad.

A külső sebre és köröm méregre eleven varangyos békát rak.

A szent Antal tüzére egy Antal nevüvel kova és aczéllal szikrát veret; s még jó, ha a szikrával a beteg szemét ki nem égeti.

A hibbanásra ráolvassa a következő furcsa imádságot: „Mikor az úr Jézus, Józseffel és Máriával szamárháton járt; a szamár a hidra lépett s a lába helyéből kihibbant. József mondta Máriának, Mária mondta szent fiának; Jézus mondta hibbant lábnak: menj helyre!“

A rüh, ezen ragadós és veszedelmes betegség kuruzsló orvossága még megállhat; amenynyiben a beteget három egymásutáni napon bekenik tehénvaj és kénvirágból készült kenőcscsel. Hanem aztán annál esztelenebb és veszedelmesebb a kúra utólja; mert a kuruzsló a bekent beteget rendesen egy befűtött kemenczébe bujtatja; s akárhány ártatlan gyermek csak összeégve, összenyomoritva kerül ki a sütő-kemenczéből.

Torokgyikra, az ártatlan gyermekek ez oly veszedelmes és gyorsan ölő ellenségére a kuruzsló csak egy szent György nap előtt fogott gyikot javasol, amelynek torkát meg kell simogatnia a torokgyikos gyermeknek a növendék ujjával.

A görcsökben szenvedő gyermekre a kuruzsló, egy bal ablakszárnyat fektet keresztben; vagy tollal füstöl az orra alá; meg a jó isten győzné rendre elszámolni azokat az eszeveszett babonáskodásokat, amit a szegény ember betegén a kuruzslók, meg javasasszonyok elkövetnek.

Csak az itt előhozott pár esetből láthatjuk, hogy a kuruzslók hóhér kezére bizott szegény betegnek mily undoritó és gyakran ölő orvosságokat kell beszednie; látjuk, hogy külsőleg, – az oly nélkülözhetlen tisztasággal ellenkezőleg, épen a legundokabb piszokkal rontják a beteg állapotát a javasasszonyok; de legborzasztóbban láthatjuk főkép azt, hogy a leggyorsabb orvosi segélyt igénylő bajoknál, minők a pokolvar, a veszett ebmarás és torokgyik; a lelkiismeretlen kuruzslók mily bünös lassúsággal s mily könynyelmű módon bánnak el a beteggel.

És leginkább ezen része a kuruzslásnak a legbünösebb; mert a beteggel piszmogva; azt undoritó kotyvasztékaikkal tartva; gyógyulással biztatják a beteg hozzátartozóit; s azok teljesen megnyugodván a biztatásra, szükségtelennek tartják rendes orvost hivatni a beteghez, ki segélytelenül, vagy még több esetben a kuruzslók segitsége folytán, – nyomorultul és menthetlenül vész el, – gyakran jelentéktelenül kezdődő, de a gyógykezelés hiánya folytán gyorsan fejlődő bajában.

Láttuk másrészt ismét, hogy a kuruzsló nem döbben vissza a legirtóztatóbb tanácstól sem, ha csak az ő ajándék lisztje és szalonnája kijár; – s mint a rontásnál emlitettük, ezer és ezer nyomorékká tett ártatlan csecsemőn követik el, – minden lelkifurdalás nélkül a legborzasztóbb – nyolczadik halálos bünt.