Bájital.

De a kuruzslók dolga ezeken kivül az úgynevezett megigézés és bájital készités is. Ők a mosdó vizek gyártói is; amelylyel valaki olyan széppé teheti magát, hogy az egész világ utána bolondul.

Ezt a szépséget azonban sok szerencsétlen hiú teremtés keservesen megsiratta már; midőn a szépitő szer nyomán, az abban lévő méreganyagtól, összeégettebb, ránczosabb és darabosabb lesz az arcz, mint a ragyaveréstől.

A szerelmi varázsitaltól pedig, melylyel valamelyik esztelen teremtés valakinek szerelmét akarta megnyerni, – nem ritkán a megétetett, vagy megitatott a bolondok házába kerül; ha nem épen abba a csendes egy öles házba, ahol már többé megszünik a szépség, és nem zaklat többé senkit a boldogtalan szerelem.

Pedig e bűnös hóbort nagy divatban van a fiatalságnál. És sokszor fordul a boldogtalan és megvetett szerelmes; vagy az, aki a más szerelmesére irigy, – a kuruzsló tudományhoz bájitalért; vagy egy kis megigéző erőért.

És mit nem adna a kuruzslóné, jó pénzért. Nincs az az esztelenség, amelyet kizsákmányolatlanul hagyna. Az pedig köztudomású dolog, hogy a nagy szerelem valóságos vakot csinál az emberből.

S az ilyen szerelem bolondja bizon beadja a kotyvasztott bájitalt, ha valakire fáj a szive; aminek aztán leggyakrabban épen az adja meg az árát, a kinek szerelmét az illető megnyerni akarta.

A megigézés már nem járt enynyi veszedelemmel. Legfölebb ha a nagy leány ruhája alá forditva kötőt kötött; aztán tánczhelyen, vagy bucsún, vagy a nagy mise alatt communiókor, erősen a megigézendő legény szemeibe nézett.

Ez egy kissé könynyebb mesterség is, amenynyiben a legénynép-féle, egy szép eladó szemeibe hamar belebolondul.

Azért az igézetet nem is tartják mai napság tiltott dolognak.

De bezzeg hajdanában; hány ártatlan áldozata volt a megigézés babonájának.

Ha a rátartó, kevély szülék nem akarták gyermekük szerelmét megtürni; s ha bár mi okból a házasság ellen voltak; elég volt egyszerüen a biróhoz szaladniok, hogy gyermekük megigézőjét bejelentsék.

A törvény előtt az igézés, a boszorkánymesterségek közé tartozott; s a láb alatt levő szerelmes ifjú, vagy leány egy boszorkánypörnek kiállott kinzásai által, könynyen el volt mozditható a nagyralátó szülék útjából.

Az igézőnek épen úgy halál volt a büntetése, mint a boszorkánynak.

Meg se járnánk, ha mai napság, minden a szülék kedve ellenére létesülő szerelemnek, egy igaz sziv esnék áldozatul. A törvény ma nem avatkozik már a dologba.

Másrészt azonban a bájitallal való hóditás annál nagyobb törvényes ellenőrzést igényel; s az étetés, vagy megitatás egy cseppel sem különb eljárást érdemel, mint a mérgezés.

Mert nem is egyéb az, mint mérgezés; mely ugyan szerelmet nem ébreszt senkiben; de annál több haláleset, vagy megőrülésnek az okozója.

Minden falunak van egy-két szánandó bolondja. Száz ilyen közül kilenczven bizonynyal a bájital áldozata.