Babonás kövek.
Reading edition
Igen, a babona még a köveket is rosz hirbe keveri; s minél drágább és nemesebb, annál furcsább a hozzá kötött babona.
A gyémánt a legdrágább és legritkább; ez hát hadd legyen az első.
A gyémántot a babona szerint a kigyók vagy kényók fujják valami barlangban, még pedig ezer meg ezeren, úgy hogy ha valaki egy ilyen gyémánt követ fújó barlangot fölfödözhetne, az ugyan elvetné a gondját a munkának. Hanem a kigyók a kifújt követ elrejtik a hegyzugokba; s igy bajos azt megtalálni, hacsak valaki meg nem lesi a kigyókat, mikor a készre fújt követ eldugják. Ez azonban nagy veszedelemmel jár, mert ha a kigyók észre veszik a leskelődőt, jaj annak; ha száz élete volna, egyig mind elölnék.
Ennek a hóbortos babonának mindössze egy jóravaló szólásmódot köszönhetünk. Az összebújt és titkon együtt működő emberekről szokás mondani, hogy: „egy követ fújnak.“
Egyéb nyereség aztán nincs is, az egész gyémántfúvó kigyó históriában.
A kárbunkulus kőről már emlitettük a kincsásásnál, hogy azt a nép oly világító drágakőnek tartja, amelyik a sötét pinczében is egész napvilágot terjeszt.
A gránát pedig arról nevezetes, hogy mig az ember a ki viseli, egészséges; addig a gránát szép piros szinű; mikor pedig beteg, akkor elhalványodik.