Bucsúzzunk.

Akik a veszedelmes, rejtelmes, titokteljes babonás utazásban velem idáig kitartották; akik sem boszorkánytól, sem hazajáróktól, sem sárkánytól, sem az öreg ördögöktől mind ez ideig meg nem rőkönyödtek. Akik szembe néztek a legrettenetesebb másvilági szörnyetegekkel; kiállották a kincsőrző lelkek ijesztgetéseit; nevettek velem a fölsült hóbortoskodásokon, s szomorkodtak a veszedelmes babonák káros következményein: azokhoz van egy pár szavam.

Sok dolgot bemutattam, ami eddig ismeretlen volt; még többet, ami már babonás népünk jó ismerőse. Sok olyanról is lehúztam a takarót, amit szinről szinre látni talán undoritott; de sok olyanról is lerántottuk a hosszú köntöst, ami alól napvilágra került a – lóláb.

Talán néhol nagyon is keserű voltam; sok dolog fölött talán jobb lett volna szemet hunynom. Igaz szavaim néhol tán nagyon élesek; itéletem túlszigorú volt.

Mind meglehet; de egy dologgal senki sem vádolhat, azzal: hogy igaztalan voltam.

Az orvosság nagyon gyakran keserű; az orvos maga pedig kegyetlen; pokolkövével éget; késével mélyen vág; de gyógyit!

Hát talán a babona nem betegség!? Minden betegség közt a legnagyobb. Azért kellett nekem is égetnem és vágnom; hol melyiket kivánta a baj.

Vagy talán a megszégyenités, a nevetségessé tétel nem orvosság!? De igen, néha a leghathatósabb.

Mégis ahol tehettem, ott inkább nyúltam a fölvilágositáshoz, az oktatáshoz, a jó tanácshoz.

Egyik babonának megmagyaráztam eredetét; másiknak természetét. A csodálatost és megfoghatatlant érthetővé tettem a természet törvényei szerint; s ha néhol tőről hegyre nem tehettem; annak oka, mert több magyarázat megértéséhez, több elméleti képzettség kell; mint menynyire olvasóimnál szabad volt számitanom.

E könyvet én a nép számára irtam; azon nép számára; mely iskolát nem ismert; vagy ha igen, nem a szülő faluján túl.

Aki már nagyobb iskoláig is eljutott, annak nem szükséges a babona ostobaságát bizonyitani.

És ha minden ember iskolát járna; úgy szükség se volna e könyvre; bizon magától is rájönne a tanult ember; hogy mily dőreség enynyi ostobaságot összevissza hinni!

Akkor bizon úgy kiveszne irmagja is a babonának; mintha soha hire hamva se lett volna a világon.

Mert, amint e könyvecskében is láttuk, a természettudományok a legtöbb megmagyarázhatlan és csodálatos dolgot, kézzelfoghatóvá teszik. S nem hiába mondtuk a könyv elején, hogy ez a tudomány lesz az, mely a babonának – magját fogja vesziteni.

Addig pedig, mig a természettudomány az iskolák, és a tanultabb nemzedék által általános közkincscsé válik; addig mig a szegény ember meggyőződésből veti meg a tenger sok babonát; higyjen legalább a saját hasznáért e könyvnek; mely csak is egyedül az ő hasznára szolgál.

Vesse meg a babonát; forditson hátat boszorkánynak, kuruzslónak, hazajáróknak, garabonczásoknak és kincsőrző lelkeknek, – azon töménytelen veszedelem miatt, aminek a mindent hivő ember a babonás szokások, és balhite miatt ki van téve.

Aki pedig saját kárán se akarna tanulni; azon, mint az irás mondja, nem segit maga a tizenkét apostol.

Hanem az aztán, nem is érdemli, hogy segitsen!