HARMADIK FEJEZET.

Holott megmaghiaraaztatic, mikeeppen eleebwalo az, ki az baaraaniokat ewrzi, mint az ki lewaagia.

Másnap reggel maga elé hivatá a nagytiszteletű úr Henriket s erős examinálás aláfogta. A benevolum tovább tartott egy óránál.

Henrik mikor eltávozott, olyan veres volt, mint a megfőtt rák s háttal kifelé jött ki az ajtón, a miből a konyhaajtóban leskelődő cselédek tudtak egyetmást következtetni.

Azután pedig a nagytiszteletű úr háromszor csengetett: a mi azt jelenté, hogy Mikhál leányasszonynak kell megjelenni a bibliothekájában.

A nagytiszteletű úr teljes ornatusába volt öltözve: mind az atyai, mind a papi tekintély egyesítve volt rajta. Körülötte felnyitott könyvek, mint egy hadvezér arzenálja; mások kutyabőrbe kötöttek, mint egy hadirendbe állított falanx a thekákban, s a szekrények fölött kitömött madarak és azoknak csontvázai. Mindmegannyi tanu és vádtevő. S a ki legjobban figyelni látszik, az a szögletben álló emberi csontváz. Az electrica masina is készen állt fiókvillámait segítségül hozni. Az egyedüli lény, a ki életjelt ád, a körülvevő tárgyak között, a nagy álló óra, melynek tetején egy kutya áll, ki is a perczinga ketyegései szerint csóválja a farkát s öltögeti a nyelvét.

Mikhálnak az egész bekövetkezett vallatás alatt folyvást ezen a mechanikus kutyán veszett a tekintete s még azután is, valahányszor visszatért emlékébe ez a válságos óra, mindig azt a kis kutyát látta maga előtt, farkat csóválva, nyelvet öltögetve.

– Mikhál leányom, kezdé a tudós. Beszéltem a hit és szeretet kandidatusával s megtudtam tőle mindeneket. Azon kérdésemre, hogy van-e neki atyja? azt felelé, hogy «igen is: van». Miféle rangú? – «Hatalmas ember, Kis-Szebenben lakik, hol hivatal szerint legfelső birája mindeneknek». Miért hagyta el atyját, s miért mondá magát árva gyermeknek? – «Azért, mert atyja katholikus, ő pedig protestáns lelkész akart lenni». Ez pedig dicséretes szándék. – Azon ifju, a ki kész az árvaság keserű kenyerét enni, azért, hogy lelke meggyőződését kövesse, nagy karaktert árul el. – És e válaszban meg van adva a védelem azon vád ellen is, hogyan mert a fiu házassági ajánlatot tenni atyai engedély nélkül. A katholikus atya engedelmét a törvény nem követeli, csak a protestánsét. E szerint Kaczenreiter Henrik azon vád alól, hogy tudva csalni akart, absolváltatik; mert elhallgatni valamit még nem annyi, mint hazudni; a hithűség felold minden szülői hatalom alól s a mi canon a fiura nézve, az nem canon az atyára nézve.

A vastag foliánsok és a kitömött madarak mindnyájan helyeselték ezt az okoskodást, maga a csontváz is elhallgatta, hogy az ő fejét valamikor ilyen «csekélységért» választották el a nyakától; csak az automat kutya intett «nem»-et a farkával s öltögette a nyelvét az ilyen sophismákra.

Mikhál pedig nem szólt rá semmit.

– Ime tehát a te negatióid megczáfoltattak; most halljuk az affirmatióidat. Mi a neve annak az ifjunak, a ki teneked szívbeli ajánlatokat tenni merészkedett?

– Kalondai Bálint.

A tudós nagyot ütött tenyerével a feltárt Macrobiusra e név hallatára.

– Quis hominum? Miféle ember?

– Derék férfi! Mondá a leány és szemei ragyogtak hozzá.

– Mit tudod te? Csak kívülről láttad? Quanta species, sed cerebrum non habet!? Nagyszerű pofa: de nincs agyveleje! «Non bene casta caro, quæ bene pasta caro.» – Mennél kövérebb a hús, annál bűnösebb a hús. De én látám ez ember belsejét is. Flocci, nihili! Pehely, semmi-ember! Classis primæ ex ultimis! Az utolsók felé igyekező. Hát még ex moribus! Milyen az erkölcse? Borivó! «Ubi vinum intrat, ibi ratio exit!» A hol a bor bemegy, ott az ész kimegy. Tánczoló és éjjeljáró! – Muzsikusok és virginálók pajtása. – De még mind ez elnézhető volna. Ámde tudod-e, hogy mi volt ezen ifju szülőinek mestersége? Megvalotta-e azt neked bűnös correspondentiájában? A mely mesterséget pedig ő is követni fog; mert annyi tudományt nem szerzett, hogy honoratior rangba emelkedhessék. Tudod-e, hogy kinek a felesége lennél, ha esztelen kivánságod beteljesülne?

A leány elsápadt erre a szóra: erről nem beszéltek a szerelmes levelek.

A tudós előkeresé a catalogust s ráolvasott a vádlott nevére: «parentes»: «Sarah, vidua macellarii» – «mészáros özvegye.» Atyja mészáros volt és ő is mészáros fog lenni. Emberek, a kik vérben dolgoznak! – Mit mondasz erre? Lehet-e egy lelkész leányából egy mészáros felesége? És ha választania kell egy férfiu között, a ki az Úr juhait őrzi, és a között, a ki a juhokat levágja: az utóbbinak nyujthatja-e kezét? Ez volt-e a te neveltetésed, hogy sorsodat örök vérontás munkájába temesd el? Mindennap vérre ébredni, vérrel feküdni le? Mindennap érezni a vért annak a kezén, a ki megölel! Hozzá kötve lenni egy emberhez, a kinek hivatala az, hogy Isten teremtéseit, miknek az Úr életet adott, erőszakos kézzel megölje! Van-e bátorságod ily sorsot választani magadnak?

Az önmozgó kutya ugyancsak csóválta a farkát és öltögette a nyelvét!

Mikhál körül tánczolni kezdett minden: a tudósok arczképei, a kitömött madarak, maga a vaczogó állú csontember is. Nem tudta magát védni ennyi ellen!

A tudós észrevette szavainak lesujtó hatását leányának holthalvány arczán s aztán szeliden szólt hozzá.

– Most eredj szobádba, vagy még inkább kis kertedbe és elmélkedjél a fölött, a mit tőlem hallottál. Ird fel magadnak: «az atyák jobban ohajtják gyermekeik boldogságát, mint ők maguk.» Azonban sorsod felett mégis te magad határozz. Én erőszakot nem teszek sziveden. Ha csakugyan annyi eltitkolt erő lakik abban, a mennyit én nem sejtettem: add próbáját. Ha van bátorságod azoknak az életéhez kötni a magadét, a kik vérben dolgoznak, kezdd el itthon. Van két szép galambod kaliczkában. Én vettem azokat neked születésed napjára. Öld meg őket saját kezeddel és add fel az asztalra ebédül, elkészítve tetszésed szerinti mártásban. Ebből meg tudom a válaszodat. Eredj és elmélkedjél rajta.

A szép Mikhál lement a kertbe, s annak hosszú, rózsákkal szegett útján végig-végig sétált. Az út közepén volt a galambház, abban volt a két pávafarkú galamb, a mit neki meg kellene ölni. És ő soha sem tudott egy konyhára való báromfit megölni. Felőle az emberek mind vegetarianusok lehettek volna. S most a kedvencz galambjait ölje-e meg?

Senkije sem volt, a kihez tanácsért forduljon, a kinek panaszát elmondja. Nem segítenek itt a bölcsek, nem a borjubőrbe kötött polyhistorok: az ő mindennapi társalkodói, sem a virágok: mindennapi játszótársai. Más leánybarátnéja nem volt, mint a bokrok és virágok. (Igaz, hogy azok is mind fœminini generis.) Azok elmondták neki, a mennyit tudtak; hogy a szűz liliom szereti a hagymát, pedig az ő virágának szaga illat, emezé pedig bűz; míg a nemes anthora elhervad, ha az aconitum napellus mellé ültetik, pedig ez pompás virág, kelyhe egy sisak, melyben páros galamb ül: mégis elhervasztja a szomszédját.

De hiszen talán nem is volt az még szerelem, a mi csak érzelgő levelek kicseréléséből támadt; csak messziről látta az ifjut, csak álmában beszélt vele: könnyen lemondhatott róla. – Nem volt neki anyja! – Atyjától pedig csak bölcseséget tanult. – A mathesis kérlelhetlen tudomány. Annál a szerelem csak zérus, nem szám. A mértani ábrák között minden van, csak rózsa nincs. – Kedvesétől sem kaphatott semmi hirt már: el volt tiltva a nagy téren a balomjátszás, sárkányeresztés: talán be is csukták szegényt. Könnyű volt arra ürügyet találni. Vagy az is lemondott már róla? Talán haza is ment már a szülő városába?

Megölje-e hát érte kedvencz galambjait?…

Délre felhozta az asztalra Mikhál a két galambot, de nem sülve és mártásban, hanem elevenen a kalitkában. A miért aztán a tudós férfiu megcsókolgatá az engedelmes leányka orczáit.

Három hétre azután pedig saját maga esketé össze a szép Mikhált Kaczenreiter Henrikkel, fejükre halmozva atyai és papi áldását egyesítetten.

Kalondai Bálint mind ez idő alatt semmi izgágát nem csinálhatott; fejére olvastatván a Consistorium előtt eddig elkövetett számtalan bűnei: erdőn való tánczolása, nagy kutyának tartása s annak mesterséges uszítgatása, templomból való elmaradása; hegedüsökkel és tárogató siposokkal való mulatozása, éji őrökkel viszálkodása, pedellus leitatása s ittas fővel asszonyruhába öltöztetése, utczán való pipázása, mely bűneinek összeségeért előbb ugyan három heti carcerre deteneáltatott; azután pedig consilium abeundi mellett a kézsmárki lycæum florilegiumjából solenniter eliminaltatott és ekképen megakadályoztatott mindennemű galiba csinálásban, mely amaz üdvös házassági frigy létrejöttét valamiképen alterálhatta volna, a mi is ekként minden akadály nélkül megköttetett s a szép Mikhál elvégre is azé lett, a ki az Úrnak juhait őrzi, nem pedig azé, a ki a juhokat levágja.