TÁJSZÓK.

Ámbojog: ácsorog, ődöng.

bakócz: tűzre való apró ágbog, tűzgyujtani való száraz rőzse.

bándor: paczal. (Bándoros ablak az olyan, a melyet a szegény emberek régente, mikor az üveg még drága volt, megvékonyított és megszárasztott paczallal vagy hólyaggal vontak be, hogy zárva is legyen, de a világosság mégis áttessék rajta.)

berbécs: ürü, kos.

briu: oláh eredetű táncz, melynél a férfiak balkezükkel övüket fogják. (Vö. oláh brîu: öv.)

burdé: czigánykunyhó.

burusztuj: bojtorján.

bütü: levágott vége v. sarka valaminek.

büzü: szag, illat.

cziher: cserjés, bokros hely.

czők: bizonyos fajta kovász. (Fél ökölnyi nagyságú darabokban szárasztják.)

csál: csinál.

csëplesz: apró, fejletlen, csenevész.

csigolya: kosárkötő fűz.

csihán: csalán.

csikla: csukló.

csobán: juhász.

emberizing: az emberiség söpredéke, szemetje.

ësztëna: a juhoknak sövénnyel bekerített fejő- és alvóhelye.

ësztováta: szövőszék

étó: méreg.

faszujka: bab.

fëlvëllint: hirtelen felvesz.

fërhërëz: kihallgat.

fitil: lámpabél; taplő.

fokán: fakanna.

flujtár: fullajtár.

füttő: kályha, kemencze.

gáng: folyosó.

gunya: ruha.

guzsalyaskodik: szerelmeskedik.

gübülő: bunkós végű rúd, melylyel a halászok a vizet zavarva, a halakat rejtekhelyükből kiriasztják, és a háló felé hajtják.

gyéte: czipő.

hengér: hóhér.

hiu, hivu: padlás.

höncsöktúrás: vakondtúrás.

hubësz: lepény.

hurut: köhög.

ibrikál: szükségét végzi.

itkányos: iszákos.

iszánkodik: csuszkál.

kasornya: kézi kosár.

kaszaj: kazal, farakás.

kecskebucsa, kecskebuka: bukfencz.

kenyérszër: a piacznak az a sora, a hol a kenyeret árulják.

kevert: vízzel összekevert korpa v. kukoriczaliszt, a mely közé hagymaszárat is szoktak keverni. (Baromfi, malacz, sertés eledele.)

kiëszkápál: kivergődik.

kisirül: kifordul, kioson.

kóbít: füllent (?)

kosár: szétszedhető kerítés, mely esztenás juhok éjjeli szállásául szolgál.

kotécz: ól.

kujak: ököl.

küjel: kívül.

lapi: levél.

lappancs: csapóajtó.

lator: férjes asszony szeretője.

mányi: öreganya

masina, mësina: gyujtó.

matat: motoszkál, tesz-vesz.

merébe, merén: folyton, egyre, mindig.

merënde: élelem, enni való.

mimmerén, mindmerén: folyton, egyre, mindig.

mirha: Vö. a 30. sz. jegyzetet.

múr: kőfal.

nërávás: ravasz, fortélyos.

nyuvaszt: fojt, fojtogat.

pest: kemencze.

pesmeg: a kemencze és fal közötti hely.

piliszka, puiszka: puliszka.

purkoj: kis rakás (széna).

rejtëz: ijedezik, rémüldözik.

rogozsina: gyékény.

rova, ruva: kendő.

sárig: sárga.

silla: ár (varga-eszköz.)

simándiskodik: hízeleg.

sirít: sodor, teker.

sáp: kocsiszín, félszer.

srajfa: istállóbeli választórúd (mely a lovakat egymástól elválasztja).

suj: fene.

sutu: szobai nyitott kemencze belső szöglete.

szárika: guba, suba, szűr.

szërre: rendre, egymásután.

szirba: bizonyos oláh táncz.

sziu, szivu: szíj.

szokotál: számít, fontolgat, gondolkozik; szerez, kerít.

szokotálódik: gondolkozik, fontolgat, meghányja-veti.

szotyog: esik, hull.

szuszák: nagy gabona- vagy liszttartó faláda.

temetetlen, temhetetlen: töménytelen.

tëpëllák: ügyetlen, élhetetlen.

terép: lépcső.

teri, terü: teher.

tincsel: vakol.

továrosság: társaság.

zsiribicze-kötél: szöszből való szakadós spárga-féle, a melylyel elválasztják egymástól a pászmákat.